Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Bódiss Jusztin: Visszapillantás
VISSZAPILLANTÁS 88 8 előbb megmunkálta volna ... Valamint a szőlőtő ápolást kiván, liogy meghozza gyümölcseit: úgy fog a (pogány) tudományosságban ki- j képzett keresztény is jobb gyümölcsöket teremni a hitben.» A léleknek ily megmunkálása nélkül nincs különbség igaz és hamis között. Hogy' is volna lehetséges ily ismeretek nélkül a szentirás szavait megérteni? 1 Nem ily tanokban voltak-e kiképezve a próféták is? Ennélfogva a classikusok tanulmánya kiválóan hasznos eszköz arra, hogy a tudományok tudományát,' az üdvösség isteni igazságainak megismerését s a szerintök berendezett életet előmozdítsa: az utóbbi által szentelődik aztán meg egész műveltségünk. Tehát csak segédeszköz a pogány philosophia, nem fő dolog! «A Megváltónak tanítmánya önmagában tökéletes és semmi emberi támogatásra nem szorul, mert maga az Isten bölcsesége és ereje; ha még a pogány bölcselet is hozzájárul, ez ugyan nem teszi az igazságot hatalmasabbá, de visszaveri az igazság elleni álnok támadásokat s ekként sövényzete és védőfala a szőlőhegynek.)) (Strom. VI, 20.) Visszatekintve a közölt adalékokra, bízvást elmondhatjuk, hogy a szentatyáknak ép úgy igazuk volt a maguk álláspontján, mint manap azoknak, akik nem akarnak mereven elzárkózni sem a modern tudományosság (természettudomány stb.) vívmányai elől, sem az emberi művelődés .s különösen európai műveltségünk alapvető mestereinek, a görög-római classikusoknak tanulmánya elől, hanem legalább is a rájok egykor fölépített iskolaszervezetben, a gymnasiumban, mely mintegy nemesi levelét bírja a classikusok tanulmányában S a belőlök kialakított világnézetben, váltig fenn akarják az utóbbiak tanulmányát tartani. Kiviláglik egyúttal a szentatyák nyilatkozataiból az is, hogy /. ők a műveltség becsét minden fölé helyezték s az ismeretek szerzésének oly fokát sürgették, mint egykor Platón kívánta a maga rendszerében az eróst: a tökéletesedés folytonos kívánását vagy szeretetét, az ideáknak embertől telő át- meg átértését. Istenhez való közeljutásunknak, lelkünknek e földre jutása előtti, eredeti ősállapotába való visszakivánkozása ez, más szóval az ú. n. anamnésis, lelkünknek visszaemlékezése egykori tökéletes állapotára. Ezt jelenti Platónnak ama mondása: a tanulás semmi egyéb, mint visszaemlékezés. Platónnal egyértelműen vallották tehát a szentatyák, hogy lelkünknek kiműveltsége, ismeretekkel való fölszerelése, 1 T. i. nem egyszerű, népi felfogással, hanem behatóan, tudományosan, teljes erejükben és fönségességökben t V. ö. Strom. I, 9.; 17.; II, 1.
