Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS magunk hitének támasztékát szereztük meg... Mi nem szenvedtünk Athén pogány volta által semmi kárt, mert szivünk megedződött és támasztékot nyert. Ellenkezőleg, a mi hihetetlennek látszik, ép ennek következtében hitünk megszilárdult, mivel a csalást és ámítást fölismertük rajta s épen ott vetettük meg a gonosz szellemeket, a hol csodálatban volt részök.» Ebből láthatjuk, hogy a szentatyák is meg voltak róla győződve, hogy veszélyek közepett könnyen gyöngülhet a meg nem edződött hit és erkölcs; ámde olyanokon, a kik el vannak tökélve szilárdul megállani a kísértések ellenében, nem szokott fogni a csábításoknak bármily nagy ingere. Azért írta Friedlánder egyik szemléjében (Deutsche Rundschau), mely az athéni pogány-keresztény iskolázásról szól, hogy a keresztény ifjak azidétt nemhogy meglazultak volna hitökben s erkölcseikberí, — inkább vonzó példáját nyújtották magának a kereszténységnek is, úgyhogy csodálatra s utánzásra bírták a pogány ifjakat is. Az ő példájok hatásának tulajdonította aztán maga Libanios (rhétór és Iulianos császár barátja), hogy végre legkiválóbb tanítványai is elhagyták, mert a keresztény hitre tértek. Ezek után ne csodálkozzunk azon se, hogy ugyanaz a panégyrista egyházatya azokat a túlzó keresztényeket, a kik aggodalmaskodásukban és fanatismusukban a pogány íróknak teljes mellőzését sürgették, ekkép utasította rendre r

1 «Abban megegyezik minden értelmes ember, hogv a műveltség a legnagyobb jó, — nemcsak az a fönséges és keresztényies műveltség, mely a beszédnek minden pompáját és ékességét megveti s csak a szellemi igazságok üdvös voltát és szépségét becsüli, hanem a kívülről nekünk jutó műveltség is, melyet sok keresztény megvet, mint ártalmasat, veszedelmeset és Istentől elidegenítőt. Ugyanis, valamint az eget, földet, levegőt s mindent, a mi hozzá tartozik, nem szabad megvetnünk azért, mert némelyek ferde fogalmat alkottak rólok, midőn Isten műveit istenek gyanánt tisztelték; inkább használjuk belőlük egyrészt azt, a mi az életre hasznos és örvendetes, másrészt kerüljük azt, á mi veszedelmes, az által, hogy a dőrék módjára nem állítjuk szembe a teremtővel a teremtményt, hanem a művekből megismerjük alkotójukat s miként az apostol mondja, egész értelmünket a Krisztus iránti engedelmesség igájába hajtjuk; továbbá, valamint tudtunkkal sem a tűz, sem a táplálék, sem a 1 Ba'ch függelékében 27. s köv. 1. Migne kiadásában II, XXXVI, 508. 1.