Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS 88 8 a végből, hogy belőlük csak a mézet szíjjuk ki, ne egyszersmind a mérget is.

1 Ennek igazságáról legjobban meggyőzhet bárkit is Stiglmayr jezsuitának új műve: «Kirchenváter und Klassicismus» (Herder, Freiburg im Br., 1913.), a mely a szentatyáknak s más régi egyházi íróknak legjellemzőbb nyilatkozatait közli összeegyeztető módon, vagyis azzal a syncretismussal, a melyet bármely mai író és szónok szavainak értelmezésében is kötelességünk alkalmazni, ha méltányosan akarunk rólok Ítélkezni. Visszatérve Sz. Vazul szóbanforgó iratának fordítására, megemlítem, hogy "fordításomnak szeplőit észrevette s becsmérelve, de csak egész röviden ismertette a Byzantinische Zeitschriftben ennek a szemlének magyarországi levelezője névtelenül, a kit budapesti ismerőseim a Bölcs Leo akadémiai fordítójával (bár csak két fejezetét fordította) azonosítottak, midőn a nevezett folyóirat bírálatára felhívták figyelmemet. Most újólag átnézvén fordításomat,

2 magam is látom fogyatkozásait; de azért ma is ki merem róla mondani, hogy félreértés vagy pláne képtelen mondás, mint Bölcs Leo fordítójánál,

3 nem fordul elő benne. A mi fogyatékosság van benne, az abból az eljárásomból eredt, hogy utólag Grotius Hugó latin fordításának latinos árnyékolásait (így elül mindjárt az et-et-nek megfelelő egyrészt-másrészt parallél kötőszókat) belevittem előzetes, egyszerű hűségű szövegezésembe; majd pedig egy tudós, valamint egy iskolai, bőbeszédű commentariusnak a követeléseit is beletűzdeltem fordításomba a végből, hogy az olvasókra kényelmetlen jegyzetezést a szöveg alján elkerüljem. így lett aztán fordításom kissé bőbeszédű, előszóbeli Ígéretem ellenére; de annyit újra merek róla állítani, hogy ha valaki összeegyezteti a görög szöveggel, hamar rájöhet a commentariusok íróitól kiérzett és belemagyarázott árnyék• 1 A classikusoknak válogatás nélküli olvasása s tartalmuknak bámuló utánzata meg is boszúlta már magát a renaissance egyes főpapjain és tudpsain, a kik egyrészt kedvvel hivatták magukat fiamén dialisoknak stb., másrészt erkölcseikben is letértek a helyes útról. (V. ö. Burchhardt Renaissance-jában, akad. kiadv.) Mennyivel inkább kell tehát óvni a zsenge ifjúságot akár az ókori, akár az újkori írók olvasásában, hogy a tiszta búza közé konkoly ne keveredjék !... 2 Azóta a jellemzőbb részletek fordítása megjelent Fináczytól is a középkori nevelésről" szóló szép müvében. 3 P. R.: A magyar honfoglalás kútfői. Budapesti Szemle CVIII. kötet. Várinak elszomorító védekezése megj. a Philol. Közlönyben. Erre felelt a Bp. Szemle 1902. évf. Gyomlay pedig

> ugyanakkor a Századokban leplezte le a fordításnak görög grammatika-ellenes botlásait. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 2o