Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 részben magyarázata az, hogy az esetre vonatkozó összes tanúvallomások nincsenek kezünkben, a mi van is, az csonka. Nagyon valószínű, hogy az esetnek, mint nagyobb szabású csodának, hamar hire kelt s így a szájhagyomány segített csodásabbá tételében. Hasonló esetnek s a legenda-iró eljárásának Ágnes szolgáló-apácza eseténél már láttuk példáját.

1 99.

2 Bárándi Miklósnak halálból történt menekülését szintén színezi kissé a legenda-iró. Ez azonban már teljesen az ő munkája. így túlzás azon adata, hogy Miklóst egészen körülkötözték.

3 Egészen a Szentírás szavaival mondja néha az eseményeket, miközben feláldozza az igazságot. Egyszer lehetetlenséget, illetőleg csak következetlenül, de logicailag lehetetlenül ír. Azt mondja, hogy két szolga viszi csónakon Miklóst, hogy a Dunába fojtsa. Miklós azonban evezővel fejbe vágja az egyiket... prostrauit percussum, prostratus cecidit et ceteri fugerunt. Pedig csak egy szolga maradt még. 100.

4 Az utolsó fejezet elején adott csodás segítségről már szóltunk. Utána Margit apáczának, Máté vajda anyjának B. Margittól tapasztalt segítéséről van szó néhány sorban. Forrásával a legenda megegyez. *** Csak most, kritikai dolgozatunk végén térünk ki egy-két irányelvre, eljárási módra. Feltűnhetett mindenekelőtt az, hogy kettős irányú volt megfigyelésünk. Elsősorban a források felhasználásának, változtatásának szenteltük figyelmünket, aztán egy-két szóban kitértünk a csodaszerűségre is. Feltűnhetett azonban másodsorban épen az, hogy nem minden egyes esetnél található a csodaszerűség kritikája. Ennek több oka van. Egyik oka az, hogy a csodaként elmondott esetek már önmagukról tesznek vallomást. Leginkább azáltal, hogy nyilvánvalóan nem csodák. Másik ok az, hogy orvosi, természettudományi ismeretek nélkül az előbbi ok által ki nem zárt esetek megítélése nem igazságos, nem helyes. Csak az előítélet jut szóhoz a fentebb említett hiányzó ismeretek nélkül, akár a túlságos hiszékenység, akár a minden csodát tagadás formájában. Már pedig egyik is, másik is téves álláspont, mert nem tárgyilagos. Azért nem kritikátlan még, hanem ellenkezőleg túlzó valamelyik irányban. Itt aztán már a világnézetek, történelem-bölcseleti i N. 1. I. XLYIII. ^ N. 1. II. LXIX. — Mon. Vespr. I. 320—325. 8 Circumdedit uinculo totum corpus. 4 N. I. II. LXX. — Mon. Vespr. I. 249.