Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

R. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKÁJA 339 hét év körüli leányt születése óta vaknak mondja és ebben hivatkozik a szomszédokra és ismerősökre is. Hiába minden igyekezete, téved. Nagyítását árulja el azon kitétele is, hogy a leány gyógyulása után haláláig nem vesztette el többé szemevilágát. Forrásaiból ezt nem tudhatta, sőt a szemfájás az apa vallomása szerint a gyógyulás után sem mult el teljesen.

1 48.

2 B. Margit areza halála után megszépült. Szemei körül bizonyos aranyos világosság terjengett. Az esztergomi érsek vigasztalja az apáczákat, mikor ezt meglátja. A nápolyi legenda a maga szokott módján, bőbeszédűen, túlozva adja elő az erről szóló adatokat. Az érsek szavait is jól megtoldja. A paderborni kézirat a lehető legrövidebben csak a tényt érinti. 49.

3 B. Margit holtteste körül kellemes illat terjengett még három hónappal később is. A nápolyi legenda csak ott tér el az igazságtól, mikor már a sirbatétel előtt is illatról beszél. A jegyzőkönyv szerint csak a sirbatétel után kezdett terjedni a jó illatA pad. itt is egyszerű referáló a nápolyi legendával szemben. A csoda kettős e tény körül. Margit ugyanis előre megmondta, hogy holttestéből kellemetlen szag nem terjed. S ez be is következett. Az ezen tényre vonatkozó gondos vizsgálat a kritika munkáját végezte el. 50.

4 A források a jegyzőkönyv alapján egyöntetűen adják elő, hogy Péter, győri dömés lector, éjjel ezen szózatot hallotta: Agna mortua est. A nápolyi legenda aztán nyolcz sorban értelmezi az «agna» elnevezést. 51.

5 Ugyanazon Péter fogfájásból és reumaticus daganatból gyógyul ki. A források egybehangzók. A gyógyulás fogadalomtételre következik be. 52.

6 Katalin, B. Margit mestere, nagy fejfájásából gyógyul ki B, Margit érdemei folytán. A legenda szerint fohászkodott a beteg 1 A gráczi kézirat legendái is ezzel záródnak, de a- müncheni legenda szövegét néhány sorral megtoldja: «Nun bittend wir die edlen künigin vnd lieben gemachlin xpi Sant Margarethen daz sy vns erwerb nach disem jamer tal die ewigen froed. AM. EM. Deo G.» 2 N. 1. II. I. — Mon. Vespr. I. 202., 221., 232., 254. — P. 47. p. — M. 1. 97., 100—101. 1. 3 N. 1. II. II. — Mon. Vespr. I. 221., 234., 279., 282., 291. — P. 47. p. — M. 1. 104—105. 1. 4 N. 1. II. III. — Mon. Vespr. I. 282. — P. 48. p. — M. 1. 100. 1. & N. 1. II. IV. — Mon. Vespr. I. 282. — P. 49. p. o N. 1. II. V. — Mon. Vespr. I. 169. — P. 50. p. 22*