Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 könnyezéseinek s a többizben megnedvesedett velum következményét, említi s ezért hordta fején a sok ruhát. A magyar legenda tehát, mint látjuk, mélyebb okát keresi az említett ténynek s bizonyára nem is csalódik okadatolásában. XXXIII. c. A fejezet néhány sora a magyar legendában így van, kissé magyarázó fordítással: «Mykoron kedeg nagy penteken az pap fel emely az kereztfat es azt mongya. ecce lignum. az az. ime hol vagyon az zent kereztfa. Az koron.. .m

1 A nápolyi legenda ide vonatkozó sorai ezek: «in die sancto parasceues, dum crucis christi signaculum... nudatum populo monstrabatur...» Alig szükséges említeni, hogy e sorok a jegyzőkönyvben is megtalálhatók.

2 De van köztük eltérés is. A jegyzőkönyvben u. i. ezt olvassuk: «quando levabatur corpus Christi in die Veneris per presbyterium...» Az eltérés azért különös, mert nagypénteken nem az Úrfelmutatás a szertartások legkimagaslóbb, szivet megkapó mozzanata, hanem a két legenda említette keresztfelmutatás. A nagypénteki szertartások prostratioval, majd két profetia éneklésével kezdődnek. A verseket a passió éneklése, illetőleg olvasása követi. A passió után oratiokat énekel a pap az Egyházért, a pápáért, papságért, királyért stb. Az utolsó oratio után a pap leveti a casulát, az epistola oldalon az oltár mellé áll, kezébe veszi a keresztet és arczczal a nép felé fordulva a takaróból kissé kibontott keresztet felmutatja és énekli az «Ecce. lignum Crucis» antiphonat. Az egész antiphona eléneklése után fellép az oltár lépcsőjére s emeltebb hangon újra kezdi az «Ecce lignum Crucis»-t. Harmadszor még magasabb hangon, már az oltár közepén, énekel. A kereszt ekkor már teljesen takaró nélkül van. E szertartásokat az adoratio követi, mely megfelelő ima mondásával háromszoros térdelésből és keresztcsókból áll. Az adoratio alatt éneklik a «Popule meus» és «Agios o Theos» sorait versekkel s utána váltakozó hymnuséneklés van. Az adoratio után a kereszt előlvitele mellett elmennek az előző napon consecralt Oltáriszentségért, a «Vexilla regis» éneklése közben az oltárhoz viszik s a corporalera helyezik. A kehelybe bor kerül, majd füstölés, imák, «Pater noster» éneklése következik. Rövid ima után, mielőtt a pap megtörné a Corpust, felmutatja a népnek. Azután megtöri, imádkozik, magához veszi, ismét rövid imát mond s véget ér a szertartás. 1 Magyar legenda 13. 1. 2 Mon. Vespr. I. 214. 1.