Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 XIII. c. Margit korbáesolásának adatait jól összefoglalja, de abban túloz, hogy e disciplinázások minden éjjel megtörténtek. Legalább is nem az a nagy mértékű, túlzottnak mondható veretés. XIV. c. A fejezet azon értesültségével szemben, hogy Margit teste egyszer olyankor fénylett, mikor Katalin soror disciplinázta, a jegyzőkönyv Szabina sorort említi ugyanilyen körülmények tanújaként. Maga Szabina állítja, hogy ő korbácsolta akkor Margitot. Ezen adatkülönbségben a jegyzőkönyv pártján kell állnunk, mert annak történeti megbízhatósága hasonlíthatatlanul felette áll a nápolyi legendáénak. Csak az esetben lehetne igaza, ha Szabinával is, Katalinnal is megtörtént volna ezen eset, szóval nem egyszer, hanem legalább is kétszer. De ezt sem tehetjük fel jogosan, mert egyrészt csodálatos eset gyakori megismétlődésével állnánk szemben, másrészt az 1276-ban élő négy Katalin közül — a legöregebb is él még, ki Margitot átvette Veszprémben — egyik sem említi az esetet egy szóval sem. Ezen fejezet még azt az egyedül álló adatot is tartalmazza, hogy a csodálatos ostorozáskor két soror Margit és Katalin után lopódzott s tanúi voltak a csodának. Margitnak is bevallották tettüket, ki aztán csak arra kérte őket, hogy ne mondják el senkinek, mit láttak. «Ipse tamen postea per iuramentum coacte, ad laudem dei et honorem sancte uirginis, quod uiderant, rettulerunt.» Hogyan lehetséges tehát, hogy mégis csak Szabina tesz róla vallomást. Addig nincs semmi nehézség, hogy Margit megkéri őket a hallgatásra. Erre bizonyára Szabinát is felkérte s az csakugyan hallgatott is, mert hiszen egyik tanú sem hozza fel az esetet úgy, hogy Szabinától hallotta. Sőt sehogysem. Vagy talán nem azt akarja jelenteni a nápolyi legenda kifejezése: «per iuramentum coacte, ad laudem dei et honorem sancte uirginis... rettulerunt», hogy tanúvallomást tettek róla a szenttéavató bizottság előtt? De ha azt jelenti, akkor hol az a vallomás? Azt hiszem, mindent nem szabad a jegyyőkönyv csonkaságának tulajdonítani, sőt annak sem, hogy ez az első jegyzőkönyvben volt. Akkor felhasználta volna J. V. a maga legendájában. Hanem igenis, idők folyamán kialakult a dömések közt az ilyen dolgokról bizonyos szájhagyomány s mivel ez részletesebb volt, mint a jegyzőkönyv elbeszélése, ezt vette fel Guarinus. Innen érthető Katalin nevének felvétele is, mi határozottan tévedés. Az eskü alatt való vallomást pedig azon alapon említi, hogy igazolja egyrészt a két, képzelet szülte apáeza szószegését s ebben segítségére van azon tény, hogy tanúvallatást 20*