Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája
15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 A valóságban azonban nem ezen észrevétel feljegyzéséért kerestük fel a két oklevelet. Az a kérdés foglalkoztatott bennünket, mikor volt beteg a király. A magyar történetírók 1274-re és 1275-re teszik-e betegséget és gyógyulást. Gellért azt mondja: «est quarta estas, 1 bis habuit febres, et postea incidit in acutam etc Tehát 1276 jul.-ban, mikor Gellért vallomást tett, már negyedik nyara volt a betegségnek. A király tehát ezen adat szerint 1273-ban volt beteg. De ez a számítás nem volna elég biztos önmagában. Tudjuk azonban azt is, hogy a gyógyulás szept. vége felé történt, Gellért jutalmazása pedig 1274 aug. havában. Ha tehát a király 1274-ben lett volna beteg, szept. végén s akkor gyógyul meg, nem jutalmazhatta volna orvosát a gyógyításért 1274 aug.-ban. A tanú jul. 28-án tett vallomást. 52., 2 62. 3 Károly óbudai miles, budai biró és unokahuga, Ágnes vallomása található a fenti két szám alatt. Ágnes atyja Herlip volt, anyja Perta, Károly biró testvére. Károly vallomása a végén csonka. Vallomásában először arról szól, hogy személyesen ismerte Margitot és nagy bizalommal volt iránta. Utána huga gyógyulásának történetét mondja el. Azt mondja, hogy az anya tiz hete beteg s három napja szólni sem tudó leányának gyógyulásáért azt a fogadalmat teszi, hogy gyógyulása esetén elviszi a sirhoz. Ágnes szerint anyja először csak könyörög Margithoz, mikor már három napig egy szót sem szólt s ő ekkor megszólal s kijelenti, hogy meggyógyulna, ha a sirhoz vinné valaki. Később azonban ő is úgy beszél, mintha anyjától hallotta volna a sírhozvitel szándékát. Eltér egymástól a két vallomás még abban is, hogy Károly szerint a leány hat napig volt a szigeten s akkor gyógyult meg, míg Ágnes csak négy napot említ. Továbbá, hogy Károly szerint Ágnest három nővére a sirra fektette s akkor gyógyult meg a beteg, míg Ágnes szerint nővérei őt a sir mellett állva támogatták. Az első tanú ezen esetekre vonatkozó minden adatát mástól hallotta, ő maga nem volt jelen. A második tanú betegségéből kifolyóan nem figyelhetett s nem jegyezhetett meg mindent. Betegsége s gyógyulása egyes adatait tehát ő is másoktól hallotta. Harmadik, a dolgot saját szemeivel látó tanú nem tett vallomást. A mennyiben ez a legendák csodáinál lehetséges lesz, ott kerül elő. 1 A kéziratban hibásan «etas». Fraknói. a Mon. Vespr. I. 302-^303. 3 Mon. Vespr. I. 315—317.
