Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FO RRÁSKIl I TI ICÁJA 234 ideig tartóról tudtak s tettek vallomást. Pedig IV2—2 hónappal előbb is ugyanazon bajban szenvedett és akkor is — saját vallomása szerint —• B. Margit gyógyította meg. A második betegség és gyógyulás történetét úgy mondja el, mint társnői, minek magyarázata az, hogy ő maga is társnőitől hallotta, mi történt vele, mert nem volt eszméleteri. A szövegben épen ezért értelmetlen, ellenmondó e kijelentése: In illa hora dixit mihi sensus — mit már Fraknói is megkérdőjelezett. Ezt behatóbb vizsgálat nélkül bátran tehette, mert már a rákövetkező szavak is érthetetlenné teszik: «sed dicte sorores postea dixerunt mihi». Valószínűen a tagadó szó maradt ki az előbbi mondatból, mely épen azt lett volna hivatva kifejezni, hogy érzékei azon órában nem árultak el neki semmit. Hat évadatot tud a tanú. A két, magára vonatkozó csodás eseményen kívül még egyet említ.

1 Ennek idejéről és körülményeiről édes-keveset tudunk meg a tanú előadása után. Vallomását aug. 5-én és szept. 3-án tette. 21.

2 Katalin, esztergomi Sennye leánya nem tudta élete korát, csak arról tudott, hogy már huszonnyolcz éve apácza volt. Ebből az első három évet a másutt nem említett fehérvári zárdában töltötte és 1252-ben, bizonyára a veszprémi csoport átköltözése után hamarosan, ő is a szigeti monostorba került. Rövid vallomásáról alig van valami megjegyezni való. Nem mondja el azon dolgokat, miket társnői már előadtak s így adatai szinte egyedülállóak. Érdekes és vonzó azon adata, hogy Margit scapulareján nem látszott meg a mocsok. A tanú nem árulja el, hogy ő ezt csodának tartja-e. Először bizonyára nem is tartotta, mert hiszen megharagudott érte Margitra. Csodának csak attól kezdve tarthatta, hogy Margit kiolvasta s megmondta gondolatait. Vallomását aug. 5-én tette. 22.

3 Alexandria, Csák nb. Sándor leánya már negyvenkilencz •éves volt vallomásakor és huszonhat éve apácza. A tanú jól értesült, elég jó emlékezőtehetségű. Évadatot ugyan nem sokszor mond (ötször), de viszont emlékezete is kevésszer (kétszer) hagyja cserben. Különös csak az, hogy arra sem emlékszik vissza, hogy Marczellusnak a Duna megáradásakor volt-e kisérő 1 Katalin nővér (somogyi Márkus leánya) gyógyulása. 2 Mon. Vespr. 240—241. — M. 1. 217—218. I. " 3 Mon. Vespr. I. 241—243. — M. 1. 218.