Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 233 A tanú aug. 3-án vallott. , 18.

1 Judit, Ipoly ispán leánya volt és félévvel előbb került monostorba, mint B. Margit. Élete korát azonban nem ismerjük, csak az bizonyos, hogy harmincz évesnél idősebb volt. A tanú egyénisége annyiban érdekes, hogy vele B. Margit bizalmasabb beszélgetést folytatott, apróbb titkairól beszélgetett vele. Az időviszonyokra vonatkozó ismeretei nagyon gyöngék. Nemcsak saját korát nem tudja, hanem a nap időszakaira vonatkozó meghatározásain kívül csak egy évet mond még, Margit halála évét. «A mint hallottam, hét éve halt meg.» Mit jelent itt «a mint hallottam ?y> Hiszen a temetésnél ő is jelen volt, a halálozásra vonatkozó napadatot kettőt is mond és nem tudja, hány éve volt ez! Ez bizony kiesett a fejéből, saját benyomásain alapuló időismeretéből. Másokra, mint tudása forrásaira még háromszor hivatkozik. Csodákról nem tesz említést, pedig elmondta, a mire emlékezett. Vallomását aug. 4-én tette. 19.

2 Czeczilia, Moys nádor leánya, körülbelül ötven éves korában tett vallomást. Apácza volt már kisgyermeksége óta. A rendes apácza-typusnak megfelel egyénisége. Luczia nővér gyógyításának körülményeit vallomása felén át mondja el. Kétszer is megmondja, hogy 1276 előtt három évvel történt s csak az összes jelenlevőket nem tudja elsorolni, azonkívül, hogy véleménye szerint vízben mosták meg B. Margit haját s ezt a vizet használták gyógyítószernek. Ezen adat, valamint a mosadék itatásánál szerinte elmondott szavak nem egyeznek a főszereplőnek, koronatanú Olympiasnak vallomásával. A beteg csak a jelenlevőktől hallott adatokat ismétli vallomásában,

3 ő maga közvetlenül nem tud erről semmit s így biró nem lehet az eltérésekben,. Aug. 4-én vallott. 20.

4 Luczia, Ottó veszprémi ember leánya, huszonkét éves volt 1276-ban és húsz éves apácza. Vallomásának nagy része saját magára vonatkozik. Saját betegségéről és belőle való gyógyulásáról beszél, még pedig kétszeri betegségéről. A magyar legenda összekeverte e kettőt, társnői meg csak a másodikról, a huzamosabb 1 Mon. Vespr. I. 232—235. — M. 1. 215. 2 Mon. Vespr. I. 235—237. — M. 1. 215—216. 1. 3 Mon. Vespr. I. 238. 4 Mon. Vespr. I. 237—240. — M. 1. 216—217.