Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Statileo János életéhez
17 STATILEO .JÁNOS ÉLETÉHEZ János király a végső veszedelemben Zsigmond lengyel királytól várt segítséget. A Pest mellett fekvő táborban, azaz Szentfalván, a honnan János király már 16-án írt a kassaiaknak, hogy a követül Lengyelországba menő Statileónak kocsit adjanak, 1 augusztus 17-éről kelt levelében Verbőczy arról értesítette Tömiczki Pétert, hogy az ország állapotát teljes világításba fogja előtte helyezni Statileo János budai prépost, királyi titkár és tanácsos, a ki követül megy a lengyel udvarhoz. 2 A lengyel király a nyilvános fogadáson csak úgy, mint a titkos érintkezés alkalmával szavakon kívül mit sem adott János királynak. A nyilvános fogadás alkalmával sajnálatát fejezte ki János király helyzetén. Ö meleg érdeklődéssel, saját ügyeit is elhanyagolva foglalkozott a két király megbékítésével. De bámulja, hogy János király az ellenfél folytonos előkészületét látva, nem készült föl idején s annak erejéről, tervéről vele nem tanácskozott. Megfontolva mindazt, a mit Statileo az ellenség előhaladásáról, a német nemzetnek a magyarral való ősi ellenségeskedéséről elmondott, még inkább azon lesz, hogy János király és országa érdekében mindent megtegyen, a mit csak tehet. De hát most, mikor az ellenség már az ország szivében van, valami kis sereg küldésével mit használhat? Nagyot pedig, még ha módjában volna is gyűjteni, oly hamarosan, mint János király szeretné, nem küldhet. Megteszi azonban, a mit megtehet s azon lesz, mint eddig is, hogy megszüntesse a háborút, minden igyekezetével, tehetségével elősegítse a békés megegyezést. Titkos kihallgatáson is fogadván Statileót, itt rámutatott arra a nehéz helyzetére, hogy mindkét királylyal rokonságban van, de meg országa beleegyezése nélkül meg sem tehetné, hogy a két királylyal való szövetséget megszakítva az egyikhez álljon s a másikkal ellenségeskedést kezdjen. Most még kölcsönnel sem támogathatja János királyt; magának nincs pénze, mivel saját országának védelme is sokba kerül, mástól meg nem tud szerezni. Oroszországban van ugyan serege, de ez nincs az ő rendelkezése alatt s igy ezért sem adhatja át János királynak, meg különben a tatárok ellen Lengyelország védelmezésére is szükség van rá. Legalább a télen át tartsa magát János király. Hiszen akkora országot, mint az övé, nem lehet oly hamar elveszteni. Azalatt majd tanácskozik 1 Gatalogus manuscript. bibliothecae reg. scient. universit. Budapest, II. 383. J. 2 Acta Tomiciana, IX. 254. 1. A pannonhalmi főapáls. főisk. évkönyve. 2