Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Statileo János életéhez
13 STATILEO .JÁNOS ÉLETÉHEZ getést az esetleg bekövetkező békés időre kell hagyni. Szilézia, Morva és Lausitz szerinte majd arra lesznek jók, hogy ezek fejében Ferdinánd a magyar koronáról lemondjon. 1 A Zsigmond királytól annyira szorgalmazott tanácskozást Olmützben tartották meg. A lengyel király követei, Krziczki András ploczki püspök és Szidlowieczki Kristóf kanczellár május 23-án indultak Olmützbe. Midőn a hónap utolsó napján megérkeztek, már ott találták Ferdinánd kanczellárját, Harrach Lénárdot, majd annak többi megbizottja, köztük a jogi kérdések kifejtésével megbízott Widmann Beátusz is megérkezett. János király követei, Frangepán Ferencz kalocsai érsek, Verbőczy István, Statileo János budai prépost, immár titkár és királyi tanácsos, a kinek küldetéséről a lengyel udvarnál már korábban értesültek 2 és mások a tárgyalások megkezdésének napján, június 1-én érkeztek meg. A tárgyalások alkalmával először Ferdinánd megbízottjai nevében hangzott el a szó. Widmann volt a szónokuk és a szerződésekből, Ferdinánd megválasztásából, felesége származásából kovácsolt érveket ura magyar királysága mellett. János király részéről Statileo volt a szóvivő és azon volt, hogy Widmann okoskodását megczáfolja, vagy legalább gyöngítse. Widmann az eszmecserét Ferdinánd szerződéses jogainak fejtegetésével vezette be. III. Frigyes német császárt, még mielőtt Hunyadi Mátyás a koronát megszerezte volna, magyar királynak választották meg. A Frigyes és Mátyás között a korona miatt támadt háborúban Frigyes visszaadta ugyan a koronát, de a visszaadás fejében nemcsak pénzzel kárpótoltatta magát, hanem kikötötte, hogy Mátyás gyermektelen halála esetén reá vagy fiára, Miksára száll a magyar királyság. Az erre vonatkozó írások még mindig megvannak. Mátyás törvényes örökös nélkül történt halála után Frigyes császár eltűrte ugyan, hogy a magyarok Ulászló királylyá választásával szerződéses jogait megsértsék, fia, Miksa azonban Székes-Fehérvár elfoglalása után nyiltan kijelentette, hogy atyja tétlensége nem akadályozza benne, hogy a maga jogait fönn ne tartsa. Nem is hagyta abba a harczot mindaddig, míg Ulászló a régi szerződést újjal nem erősítette meg s ezt az ország előkelőivel, az erdélyiekkel, a szászokkal el nem fogadtatta. Mielőtt pedig Ulászló az élők sorából elköltözött, nemcsak házassági szer1 Acta Tonlicíana, IX. 131. 1. 2 U. ott, 190—191. 1., v. ö. Ortvay: Pozsony város története, IV. 123. 1.
