Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

SZ. PÁL RÖVID történeti: 125 voltak választhatók, a kik már legalább 7 éven át tanárok voltak kolostoraikban vagy valamely egyetemen. Csak kiváló növendékeket vettek föl, a kik már részben tanultak bölcseletet és theologiát, vizsgálatot is tettek már otthon és a fölvétel előtt újból megvizsgálták a sz. páli apát, a generális procurator és egy tanár. Ezen vizsgálat sikerétől függött a fölvétel. A tanulási idő 3 évre, a tanárok működése 6 évre volt megállapítva. A congregatiói visitator a sz. páli apátsággal együtt a collegiumot is tartozott hivatalosan meglátogatni. A tanulásban hanyag vagy fegyelmetlen növendékeket visszaküldték kolostorukba. A sz. páli apátság fegyelme a collegiumra is érvényes volt. A tanulók rendesen résztvettek a karimádságban, de sem a növendékek, sem a tanárok kolostori, hivatalt nem viseltek, hogy annál több idejük legyen tanulmányaikra. Naponként előadások és ismétlések voltak és hetenként nyilvános vitatkozások, melyeknél az apát és konvent is jelen volt. Az apátnak egyáltalán ügyelnie kellett, hogy a fegyelem és tudományos törekvés ébren maradjon. A collegium tagjainak ellátása ugyanaz volt, mint a konventé. Egy Sz. Pálból való tanár és 3 növendék költségét ez az apátság, a többiét a eongregatio viselte, pl. Cassino évi 600 scudit fizetett. A sz. páli apát és a congregatiói praeses beleegyezésével más országok benczéseit is fölvették az illető kolostor terhére. Sok kiváló tanár működött ott, a kik mint tudósok hírnevet szereztek és közülük többen egyházi méltóságokra is emelkedtek, sőt bíborosokká lettek, mint Porzia Leander, Lucchi Michelangelo, Chiaramonti Barnabás (VII. Pius pápa, a ki 1776—85. volt ott tanár), Falcinelli Marián. 1837-ben a congregatiói káptalan a római cholera miatt ideiglenesen bezárta a collegiumot, mely a negyvenes évek zavarai közepette véglegesen megszűnt. Igaz, hogy 1867—8-ban IX. Pius parancsára az akkori sz. páli apát, Zelli-Jacobuzi Lipót sok nehézség közt föl akarta újítani és az egész Szent-Benedek-Rend intézetévé tenni, de csak Salzburg és Lambach küldtek növendékeket; 1870-ben pedig a piemontiaknak Rómába való bevonulása folytán ismét megszűnt.

1 Csak XIII. Leo nagylelkűsége és fáradozása folytán jutott a Rend ismét nemzetközi főiskolához, melynek neve 1 Suitbert Báumer, Das Collegium des hl. Anselm vor 200 Jaliren. Studien 1887. (8.) I. pag. 239—45.