Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

sérelem, ha nem is czélzatában, de annak tekinthető eredményében, mert apasztja eredeti szókincsünket. A nemzeti nyelv tisztaságának nagy értéke és féltett érdeke valamint a külföldön, nálunk is már korán fölidézte a nyelvtisztító törekvéseket.

1 A XVI. században élt Sylvester Jánostól kezdve, — a ki magyarsága erős érzetében túlságos hevülettel még a hónapok neveit is a magyar éghajlat szempontjából akarta elnevezni — számos nyelvészünk és egyéb szakbeli tudósunk, sőt költőink közül is többen újra meg újra hangoztatták intő szózatukat az idegen szavak használata ellen, de nemes törekvésüknek mégsem lett foganatja vagy legalább megkívánható nagyobb hatása. Ennek a sikertelenségnek s az idegen szavak tovább burjánzó használtának többféle oka van. Ezek az okok véleményem szerint mind ama tévedésekben foglalhatók össze, a melyeket verulámi Bacon bálványoknak (idola) nevezett el. E bálványok egyrészt olyanok, melyek közös emberi gyarlóságból erednek (idola tribus) ; vannak továbbá olyanok, melyek az egyes embernek egyéni természetéből származnak (idola specus) ; némelyek a társadalom nagy részében elterjedt megtévedések (idola fori), s vannak végül olyan tévedések, a melyeket a tudományos elméletek terjesztenek, Bacon elnevezése szerint : idola theatri. Kezdjük a sort e legutóbbiakkal. Hogy az idegen szavak elleni küzdelem, habár teljesen meddőnek nem mondható, mégis mind máig nagyobb eredményt nem mutat föl, annak egyik oka magukban a nyelvtisztító törekvésekben, ezek egy részének túlhajtásában rejlik. A nyelvtisztaság megóvása bizonyára helyes és szükséges elv, míg ellenkezője, a nyelvnek idegen szavakkal keverése mint elv képtelenség ; de azért a nyelvtisztaság elve nem oly föltétlen érvényű, mint például a gondolkodástani észelvek vagy a szigorú erkölcsi parancsok, hanem csak olyan, mint általában a nyelvtani szabályokban foglalt törvényszerűség, a mely kivételt is megtűr. Semmiféle különbséget nem tenni idegen és idegen szó közt s minden idegen szót kiküszöbölni akarni, ép oly kevéssé észszerű, mint jogos eljárás, s azért nem is vezet eredményre. Már pedig a nyelvtisztító törekvések történetéből tudjuk, hogy akadtak olyan íróink, a kik hadat izentek minden idegen szónak, még a meghonosult idegen szavaknak is. így pl. Kunos Endre Szófüzér cz. könyvében (Pest, 1834.) 1 L. Bárdos Rémig: A magyar nyelvtiszlító törekvések története. Esztergom, 1896.