Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

észjáráson alapszik a latin «proprio motu» s a német «aus eigenem Antrieb» kifejezésekbeli fölfogással ; de már pl. a Teánál szavunk, melynek eredeti jelentése annyi mint : merítő, eltérő a német Löffel szótól, mely a szófejtő magyarázat szerint annyi mint: szürcsölő, vagyis az evésnek egyik sajátos módjára szolgáló eszköz ; szintígy eltérő fölfogáson alapszik a kanál franczia neve : cuiller, mely a latin cochlear szóval függ össze s e szerint eredetileg kagylószerű kivájású evőeszközt jelent. A magyar büszke sajátszerű fölfogással a bűz szóból származik (v. ö. büdös a gőgtől) ; Tűsért (tentare, explorare) szavunk eredetileg csipkedést jelent, míg más nyelvek ugyanezt a fogalmat tapogatással, tépegetéssel avagy nézegetéssel fejezik ki ; a magyar komor tulajdonságnév eredetileg sötétet jelent, de hogy miért nevezte el a magyar népszellem a komor embert épen a sötétség jelével, — vagy hogy pl. a német Weizen (búza) szót miért nevezték el a fehér (weiss) színről, holott a búzát kalászosnak, hullámzónak is szemlélhették, — szintígy pl. hogy a beteget jelentő franczia malade (male-aptus vagy újabb magyarázat szerint : male habitus) miért nincs inkább a «töredező» vagy «fonnyadt» képzetével összekötve ? — mindez az illető népek sajátos fölfogásmódjával magyarázható. Csak ennyiből is látnivaló, hogy — nem beszélve ezúttal a szófűzésekről és mondatszerkezetekről -— már az egyes szavakban is megnyilvánul a néplélek sajátos alkotó szelleme. A szavakat nem lehet csak afféle nyers anyagnak tekinteni, a minőből például egy ház épül ; egy-egy szó nem olyan, mint egy tégla vagy kődarab, hanem a beszélők ajkán igazi eleven valóság. A szavakból mint alkotó elemekből álló nyelv pedig, a maga egészében, nem puszta külső forma, hanem egyúttal lelki kifejézés, még pedig mint nem egyéni, hanem egy egész nép tömegalkotása, bámulatosan finom szerkezetével, a nemzet lelki életének egyik szerves része. A magyar nyelv a magyar közműveltségnek egyik legfontosabb tényezője ; nem csupán alakja a nemzeti lélek tartalmának, hanem bizonyos értelemben maga is tartalom, mint a nemzet eszejárásának és jellemének visszatükrözője. Ez a mélyebb oka, a miért a teljesen idegen hangzású és eredeti szókincsünk készletéből könnyen helyettesíthető szavakat kerülnünk kell. Az ilyen idegen szavak használata nemcsak a magyar nyelv szelleme ellen való vétség, hanem határozottabban szólva: egyenesen a magyar néplélek meggyöngítésére irányuló