Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

másrészt pedig — s ez a fö — tősgyökeres, egészen világosan érthető s így a gyakorlati czélnak is sokkal jobban megfelelő magyar szavakat használhatunk helyettük. Az ilyen idegen szavak, magyarán szólva, igazi rákfenéi nyelvünknek, s azért az ellenük való küzdelem nemcsak jogosult, hanem valóságos kötelesség, még pedig hazafiúi kötelesség, mert az anyanyelv hamisítatlan tisztasága egész magyarságunknak egyik legfőbb fönntartó oszlopa. Lássuk e tétel igazságát kissé közelebbről. Bár manapság azt a nyelvbölcseleti álláspontot tartjuk helyesnek, melyszerint az egyes szók pusztán történetileg kifejlődött egyezményes jelei a fogalmaknak,- nem pedig természetes és szerves kapcsolati viszonyban álló kifejezői a képzeteknek — mint régebben Müller Miksa és nyelvészeti iskolája nyomán nálunk egyesek hangoztatták, — mindamellett azt kell vallanunk, hogy jelentéstani szempontból a szó és fogalom közt általában benső a kapcsolat és hogy sokszor már az egyes szavakban is megnyilvánul a nép sajátos eszejárására való fölfogásmód. Kétségtelen ugyanis, hogy a szavak legnagyobb része, gyökerükben és eredeti jelentésükben vizsgálva őket, nem az egész szemléletnek vagy a cselekvény teljességének a kifejezése, hanem csak a szemléleti tárgyak egyes jelentősebb, szembetűnőbb tulajdonságainak, illetőleg a cselekvény egyes főbb mozzanatának a megjelölése. Erre nézve még ma is tanulságos M. Lazarus : Das Leben der Seele cz. müve (Berlin, 1856—58.); újabban meg Weise Oszkár (Charakteristik der lateinischen Sprache — és : Unsere Muttersprache, ihr Werden und ihr Wesen cz. műveiben, 1909.) hasonló fölfogással a nyelvnek a néplélekkel való kapcsolatát már az egyes szavakban is nyomozza. Csak egy-két példát említve, még pedig a magyar nyelv köréből is, — melyre nézve ily irányban nagyobb szabású tanulmány vagy épen rendszeresen összefoglaló mű eddigelé még nem jelent meg — azt látjuk, hogy különféle népek nyelvében egy-egy dolognak, tárgynak vagy cselekvénynek szavakkal való megjelölése sokszor egészen hasonló fölfogásmódot mutat, de gyakran viszont sajátos észjárást tüntet föl. így pl. a magyar fölfogni ige, átvitt értelemben használva, ugyanoly képzetmódot mutat, mint a latin comprehendere vagy még inkább a német auffassen ige, de már a megérteni szó (eredetileg valószínűleg annyi mint : észszel elérni) eltérő észjárásra vall a latin intellegere (eredetileg inter-legere : több közül választ) vagy a német verstehen szavaktól. Szintúgy pl. a magyar önként (ön-*lcényt : a maga útján) szó lényegben egyező