Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért
akad előadásomban néhány megszívlelhető gondolat, s a jó ügyben hangoztatott gyönge szavamnak, azt hiszem, némi erőt és hathatósságot ád a mai ünnepies alkalom s ez a hely, a hol szerencsém lehet tárgyamról szólani. — A nyelvromlás mindenütt rendszerint az idegen szavak szertelen használatával szokott kezdődni s azért az ellene való küzdelemnek is elsősorban az idegen szavak ellen kell irányulnia. De ennek a küzdelemnek módja és mértéke nagyon is megfontolni való, mert a túlzás itt is, mint minden más téren, inkább árt, semmint használ az ügynek. Tudvalévő dolog, hogy nincs a világon nyelv, melyben az eredeti szókincs mellett ne volnának idegen eredetű szavak. Ez a népek egymással való érintkezésének természetes következménye. Épen a legműveltebb nemzetek nyelvei tele vannak idegen szavakkal s e miatt nincs semmi restelni való, sőt méltán szokták mondani, hogy a mely nép sokat kölcsönzött át nyelvébe más népektől, az sokat tanult. Nemzetünk kezdettől fogva nagy fogékonyságot tanúsított a művelődésre, s a magyarságnak egyik fő ereje mindig abban állott, hogy míg egyrészt szívósan ragaszkodott nemzeti hagyományaihoz, másfelől készségesnek mutatkozott a jónak és értékesnek ítélt idegen műveltségi elemek befogadására, a melyeket azonban saját czéljaira idomított. így történt a nyelv körében is. Századokon át temérdek idegen szót kölcsönöztünk többféle néptől, de annyira átidomítottuk, hogy manapság már sokszor csak nyelvtudósok ismerik föl jórészüknek idegen származását. E teljesen meghonosult szavakat nyilvánvaló botorság lenne nyelvünk szókincséből kipusztítani akarni. Azt is tudjuk, még iskolai tanulmányaink köréből, hogy vannak másrészt olyan átkölcsönzött szavaink, melyek nem alkalmazkodtak nyelvünk hangrendjéhez, hanem megtartották idegen alakjukat. Ezen, szorosan vett idegen szavaink közül sokat tudatosan mint idegent használunk, de csakis azért, mert teljesen egyértékű magyar szót egyáltalán nem találunk helyettük. Ilyenek pl. némely tudományos műszók (metaphysika, cosinus, rhodium stb.), melyeket újabban többen magyarosan szoktak írni, de azért korántsem válnak magyar szavakká, s teljesen czéltalan magyaros átírásuk, mert a nem szakértő olvasó így sem fogja megérteni őket. Vannak végül olyan teljesen idegen hangzásű szavak, melyek újabb időben kerültek nyelvünkbe, még pedig minden igazi szükség nélkül, mert új fogalmakat legtöbbnyire nem jelölnek meg,
