Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért

kívül, végezetül rá kell még röviden mutatni egy olyan okára, mely első tekintetre magában véve nem nagy jelentőségűnek, sőt sokak előtt meg épen tetszetősnek és kívánatosnak látszik : értjük az idegen szavaknak helyesírásunkban való magyaros átírását. Szó sem lehet róla, hogy a mely idegen szavakra a köznyelvben is szükségünk van, mert valódi hiányt pótolnak, bátran használjuk őket és írjuk át magyaros helyesírással, sőt a kiejtésben is csa­varjuk, gyűrjük, idomítsuk őket mindaddig, míg csak lehetőleg magyaros alakot nem öltöttek magukra. Ám egészen máskép áll a dolog a szükségtelenül használt idegen szavakkal szemben. Ezeket — a helyett, hogy egyáltalán elkerülnők használatukat — magyarosan átírni annyi, mint tág kaput nyitva, elősegíteni nem­zeti nyelvünkbe való betolakodásukat, s így végső eredményben megrontani nyelvünk tisztaságát. Már pedig sokan egyéni nézetüknek teljesen szabados érvé­nyesítésével, sőt testületek, hirlapok s még tudósok is számos idegen szót — a meghonosultság fogalmát nagyon is tágan értel­mezve — magyarosan írnak. E téren olykor, főleg a tulajdon­nevek átírásában, oly zagyva szóalakokkal találkozunk, hogy szinte nevetség tárgyául szolgálhatnak. S még ha következetességet ta­lálnánk a tulajdonnevek átírásában! De pl. Shakespeare nevét sokan magyarosan írják, ellenben Corneille nevét már nem merik megváltoztatni. Van olyan tudós nyelvészünk is, ki a tulajdon­neveket eredeti alakjukban kívánja megtartani, de már egyéb ide­gen szavaknak, még a tudományos műszók legnagyobb részének is magyaros átírását javallja, s a meghonosodás fogalmát egészen szükségtelen, könnyen pótolható idegen szavakra is kiterjeszti (mint pl. praerogativa, constatálás, controversia stb.), azzal érvelve,, hogy az ilyen idegen szavaknak magyaros írása meg fogja köny­nyíteni az ismereteknek magyar nyelven való terjesztését. Vezéreljen csak bennünket az az egyedül helyes elv, hogy idegen szót szükségtelenül semmiféle alakban se használjunk. Napjainkban ezt az elvet sokan nem tisztelik, úgyhogy édes anya­nyelvünk elkorcsosodásnak indult. De bízzunk a háborúnak e te­kintetben is üdvös hatásában s megújhodást fakasztó erejében és bízzunk különösen a magyar nemzeti lélek életerejében, hogy a háború lezajlása után egy, nemcsak erkölcsében, hazaszereteté­ben és műveltségében, hanem nyelvében is megtisztult nemzedéket fog létre hozni. Dr. Zoltvány Irén.

Next

/
Thumbnails
Contents