Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért
kívül, végezetül rá kell még röviden mutatni egy olyan okára, mely első tekintetre magában véve nem nagy jelentőségűnek, sőt sokak előtt meg épen tetszetősnek és kívánatosnak látszik : értjük az idegen szavaknak helyesírásunkban való magyaros átírását. Szó sem lehet róla, hogy a mely idegen szavakra a köznyelvben is szükségünk van, mert valódi hiányt pótolnak, bátran használjuk őket és írjuk át magyaros helyesírással, sőt a kiejtésben is csavarjuk, gyűrjük, idomítsuk őket mindaddig, míg csak lehetőleg magyaros alakot nem öltöttek magukra. Ám egészen máskép áll a dolog a szükségtelenül használt idegen szavakkal szemben. Ezeket — a helyett, hogy egyáltalán elkerülnők használatukat — magyarosan átírni annyi, mint tág kaput nyitva, elősegíteni nemzeti nyelvünkbe való betolakodásukat, s így végső eredményben megrontani nyelvünk tisztaságát. Már pedig sokan egyéni nézetüknek teljesen szabados érvényesítésével, sőt testületek, hirlapok s még tudósok is számos idegen szót — a meghonosultság fogalmát nagyon is tágan értelmezve — magyarosan írnak. E téren olykor, főleg a tulajdonnevek átírásában, oly zagyva szóalakokkal találkozunk, hogy szinte nevetség tárgyául szolgálhatnak. S még ha következetességet találnánk a tulajdonnevek átírásában! De pl. Shakespeare nevét sokan magyarosan írják, ellenben Corneille nevét már nem merik megváltoztatni. Van olyan tudós nyelvészünk is, ki a tulajdonneveket eredeti alakjukban kívánja megtartani, de már egyéb idegen szavaknak, még a tudományos műszók legnagyobb részének is magyaros átírását javallja, s a meghonosodás fogalmát egészen szükségtelen, könnyen pótolható idegen szavakra is kiterjeszti (mint pl. praerogativa, constatálás, controversia stb.), azzal érvelve,, hogy az ilyen idegen szavaknak magyaros írása meg fogja könynyíteni az ismereteknek magyar nyelven való terjesztését. Vezéreljen csak bennünket az az egyedül helyes elv, hogy idegen szót szükségtelenül semmiféle alakban se használjunk. Napjainkban ezt az elvet sokan nem tisztelik, úgyhogy édes anyanyelvünk elkorcsosodásnak indult. De bízzunk a háborúnak e tekintetben is üdvös hatásában s megújhodást fakasztó erejében és bízzunk különösen a magyar nemzeti lélek életerejében, hogy a háború lezajlása után egy, nemcsak erkölcsében, hazaszeretetében és műveltségében, hanem nyelvében is megtisztult nemzedéket fog létre hozni. Dr. Zoltvány Irén.
