Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért
a költőnek, főleg a verses alakban még szigorúbban kell tartózkodnia az idegen szavak használatától, mint a prózaírónak, mert a versből jobban kirí az idegen szó, s a költői mü hatását is lerontja. Manapság már szinte lehetetlennek tartjuk az ilyenféle verselést : Ámbár vadnak sok irigyim, — Érted ezer ellenségim, — De azokat eontemnálom, — S az hol lehet confundálom. 1 Verses költői műben is legfölebb csak a tréfa kedvéért szabad idegen szavakat vagy épen teljesen idegen kifejezéseket használni, mint pl. az ismeretes nótában : Meghalt feleségem — Satis tarde quidem — Oda reménységem — Debuisset pridem stb. — A szükségtelen idegen szavak használatának további okai olyanok, melyek az egyes embernek egyéni természetéből s már egyáltalán nem, vagy csak alig menthető hibáiból és tévedéseiből származnak. (Bacon szerint : idola specus.) Mindezek sokféle változatban nyilvánulnak meg. Mi a következő három fő rovatba csoportosítjuk őket : tudatlanság, hiúság és renyheség. Az idegen szavak fölös használatának gyakran a tudatlanság, vagy mondjuk inkább, a kellő ismeret hiánya az oka. Sokan, nem ismerve eléggé nyelvünk szókincsét, idegen szavakat használnak élőszóban vagy írásban akkor is, ha egyáltalán semmi szükség sincs rájuk. Különösen gyakran alkalmazzák az idegen szót oly esetben, midőn valamely sajátosabb jelentésárnyalatot kell kifejezni. Nem ismerve jól nyelvünknek a rokonértelmű szavakban való gazdagságát, azt hiszik, hogy az illető jelentésre nincs megfelelő magyar szó. Ilyen hibát legtöbbnyire azok követnek el, kik egy vagy több idegen nyelven is beszélnek. Idegen nyelvű műveknek magyarra fordítása közben is megesik azoknál, kik nyelvünk szókincsének alapos ismerete nélkül szűkölködnek, hogy derűre-borúra lefordítatlanul megtartják az eredeti szövegnek egyes idegen szavait. Nagy baj már, ha valakinek nyelvérzéke annyira eltompult és megromlott, hogy az idegen szavak használatát szinte észre sem veszi s úgyszólván öntudatlanul alkalmazza őket. Idegen szavaknak a magyar beszédbe keverése még gyakrabban hiúságból történik. A félművelt, tudákos ember azt hiszi, hogy szebb, úriasabb a beszéde, ha idegen szavakkal czifrázza; sokszor persze esetlenül vagy épen nevetségesen alkalmazza őket, mint az a somogyi kántor, ki a spencer-t pánczél-kabátnak mondta. 1 L. Várkonyi báró Amadé László versei. Budapest, 1892. 130. 1. (Négyesy László kiad.)
