Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Sörös Pongrácz : Guzmics Izidor az 1832—1836-i országgyűlésen

azt. Most Sárkány Miklós professor úrral mindent, a mi hatalmunkba álla, fölforgatánk, olvasánk, jegyzénk s tanakodánk. Szerencsénkre kezünknél volt boldogult Nóvák Vindiciája. 15-én reggel 8 órakor elmentem a personálishoz. Hidegen fogadá mentségemet, hogy a dolgot tudta nélkül pendítém meg. Elmondám mai szándékomat. Ő nem javallá ; mert, úgymond, a papság az eddigit is neheztelve vevé, ha tovább megyek, kitörik és sok vitatkozásra, botránkozásra adok alkalmat. Itt már beszédbe ereszkedék: hogy tán ott fönn sem fogják a dolgot jó néven venni, miután az egész főapáti kiváltság királyi adomány; jobb lészen a főapátnak végezni a püspökökkel és a főtáblán, hol a dolog nagyobb sikerrel és szerénységgel folyhatik, stb. Én jelentem, hogy tanácsát kész vagyok elfogadni, magam sem akarván sem Ízetlen vitatkozásokra, annál kevésbbé botránkozásra alkalmatosságot nyújtani ; csak csudálkozásomat nem tudom titkolni azon, miért a papság, melynek semmi sérelme nem lehet a dologban, oly rossz szívvel veheti a dolgot, holott kiki köteles saját igazait védelmezni, biztosítani. Most már csak az egyet kérém magamnak ki, hogy a 13. pontnál ajánlhassam a főapáti kettős itélőszéket szükséges következésében a tegnapelőttinek. Vállvonítással mondá ki a nem bánomot, azt vetvén hozzá,, hogy úgyis fölkiáltással hiszi a dolgot elfogadhatónak. (Én azt véltem, a mi dolgunkat érti, most pedig hinnem kell, hogy a szerkeztetés pontját értette.) Haza jöttöm után csakhamar nálam termett Szabó Péter.. Egyedül Szent István alapítólevelét olvasta meg s abból is kivánta combinative ügyünket a gyűlésen fölvilágosítani. Épen úgy, miként ott előadni szándékozott, declamálta előttem combinatióját. Meg kell vallanom, igen jól. De, miután elmondtam neki, mit végeztem legyen a personálisnál, ő is felhagyott készületével. Sárkány Miklós (a ki különben már megindulásában, mikor a többi pozsonyi rendtárs bíztatta Guzmicsot, kétesnek látta az eredményt) még ez napon hozott valamit arra, hogy a püspöki iurisdictio nincs a consecratióhoz kötve s gyakorolhatja azt a nem consecrált is,, mind a magyar szokás, mind az egyházi közönséges törvény szerint. Együtt menénk ülésbe Szabó Péterrel. Hogy a papok közé léptem, észrevevém az idegenséget. Már a tegnapelőtti ülés végével egyik közölük gratulált, hogy nyertem, a másik és harmadik azt jegyzé meg, hogy tán jobb lett volna nem nyernem. Most az esztergomi követ (Németh György, királyi táblai praelatus), a