Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: X. Pius pápának újításai a szerzetesjog terén

püspök meg is szabhatja a határt, melyen belül kell maradniok s a gyűjtésnek egyéb föltételeit, különösen ha igazi koldulórendi konvent is van az egyházmegyében, hogy ez kárt ne szenvedjen egyéb gyűjtések által. A püspök ne adja meg a gyűjtési engedélyt, mielőtt teljesen meg nem győződött az illetők szorult helyzetéről. Ha tehát csupán terjeszkedni akarnak, házukat átalakítani a nélkül, hogy szükséges volna vagy valami nagyszerű intézetet létesíteni, vagy a létezőt fényesen fölszerelni, akkor ne engedje meg a gyűjtést. Egész más, ha kórházat, árvaházat, gyermekmenhelyet, javítóintézetet stb. gyűjtés nélkül nem lehet fenntartani. 4. Azon hely Ordinariusa, kinek megyéjében idegen megyebeli szerzetesek gyűjteni akarnak, ezt ne engedje meg nekik, mielőtt akár személyesen, akár megbízottja által az elöljáróktól kapott parancson kívül az akár pápai, akár püspöki engedélyt nem tekintette meg és ezen törvénynyel egyezőnek nem találta. A gyűjtők tehát, kik idegen egyházmegyében akarnak gyűjteni, mindenek előtt ;az ottani Ordinariushoz vagy megbízottjához tartoznak fordulni és ott kétféle okmányt fölmutatni : a saját elöljáróiktól kapott gyűjtési parancsot és hozzá még vagy pápai engedélyt, ha pápai jóváhagyással biró intézetről vagy rendről van szó, vagy ha az intézet csak egyházmegyei, az illetékes Ordinarius engedélyét. Ha ezekhez még az illető gyűjtési hely Ordinariusának engedélyét is megkapták, csak akkor kezdhetik meg idegen egyházmegyében a gyűjtést. Az idegen Ordinarius nem tartozik megadni az engedélyt, még ha mindent rendben talál is, mert elsősorban saját megyéjének szerzeteseiről és jótékony intézeteiről kell gondoskodnia. Ha tehát méltán attól tarthat, hogy újabb gyűjtési engedély által ezek rövidséget szenvednek, nem fogja idegeneknek megengedni a gyűjtést. 5. Ezenkívül az Ordinarius jól vigyázzon, vájjon azoknak, kik a külföldi missiók számára gyűjtenek, az illető apostoli vikárius vagy prefektus ajánlólevelén és saját általános rendfőnökük megbízásán kívül van-e a Propaganda congregatiótól is hiteles és újabb keletű engedélyük. Ilynemű rendelkezést a Propaganda már 1882-ben tett, de csak a keleti missiókra vonatkozólag, mert különösen azokkal kapcsolatban vagy azoknak ürügye alatt rendkívül sok visszaélés és csalás történt. Ez a kánon most egyetemessé teszi ezt a rendelkezést az összes külföldi missiókra nézve. A helybeli Ordinarius engedélye itt nincs említve, de annál jobban kell vigyáznia, vájjon azon ható-