Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

a hagyományos megoldásba nem tudtak minden további szó nélkül belenyugodni. Guzmicsot tanulmányozva nem egyszer az az érzésünk, hogy az egyházi tannal, magával a dogmával szemben radikális állásponton fogja végezni. Néha mintha magyar Schellel volna dolgunk, ennek mélységei nélkül. De aztán lassan-lassan a háborgó hullámok visszatérnek medrökbe s a végén tisztán látni, hogy Guzmics voltaképen mit is tanít e kérdésben. E szerint a bukott angyalok büntetése csak úgy, mint a kárhozottaké, örök. A pokolból nincs szabadulás. «Quamvis poenarum inferni perpetuitatem ratio non intelligat... res tarnen is scripturis sacris adeo categorice, et constanter adseritur, ut earum aliquando terminandarum ne minima spes relinquatur.» (Theol. Dogm. III. 206. 1.) Guzmics szerint a kinyilatkoztatás — nagyon helyesen — más értelmezést nem is enged meg. A pokol tehát örök. De — s ebben jut kifejezésre szinte leküzdhetetlen hajlama — a pokol örökkévalóságát nem az Isten kárhoztató ítéletének megmásíthatatlan volta, hanem az a körülmény okozza, hogy az odajutott szerencsétlenek nem térnek meg. Az eszmemenet egészen analog azzal, a melylyel, mint láttuk, a mennyei boldogság örökkévalóságát magyarázta. Isten Ítélete szigorú, igazságos itélet, de nem absolut, hanem föltételes. Ez a magyarázat felel meg szerinte az Isten eszméjének, a ki maga a jóság. (Theol. Dogm, I, 174. 1.) Ha a kárhozottak megtérnének, — a mi Guzmics szerint magában véve nem volna lehetetlen, csak moraliler az (Theol. Dogm. III. 220. 1.) — vége volna büntetésüknek. Ámde a kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy büntetésük örök, s így a kinyilatkoztató Isten szavából világos, hogy a föltételt nem teljesítik, azaz a pokol örök. (Theol. Dogm. I. 165. 1,) A pokol örökkévalóságáról szóló hitágazat e mellett a felfogás mellett épségben megmarad ugyan, de a katholikus közfelfogásnak s azt hisszük, magának a dogmának is jobban megfelel, ha a pokolbéli büntetések örökkévalóságát nem ex indicio Dei conditionato, hanem ex iudicio Dei absolute magyarázzuk. A próba ideje lejárt. A próba után és ennpk alapján itél a végtelenül igazságos Isten, s ennek az Ítéletnek eredménye, hogy a pokol örök s ott nem adódik többé kegyelem a megtérésre. A mit tehát Guzmics föltételként szerepeltet (igaz, hogy csak elméletileg), azt magát is Isten absolut Ítéletéből eredeztetjük. Szerzőnk eredeti hajlandóságának, a mely a kinyilatkoztatásnak szinte kényszerítő erejű világossága s az egyháznak