Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
az eschatologia néhány kérdéséről, mert ezek között is akad, a melynek legalább rövid megbeszélése a theologus Guzmics megismeréséhez hozzátartozik. Az első, a mi itt szembeötlik, szerzőnknek az a gondolata, hogy az emberi lélek, a testtől elválva, magában, «involucrum quoddam» nélkül nem élhet. (Theol. Dogm. III. 174., 175.) Hogy mi ez az involucrum, nem mondja meg, de szerinte nélküle az emberi lelket elképzelni sem lehet, épen azért a halál után a föltámadásig Isten ad neki ilyen involucrumot. (U. o. 178. 1.) Egy további pont, melyet érintenünk kell, a következő : a katholikus egyház a kinyilatkoztatás alapján azt tanítja, hogy a halállal a status viae befejeződik s az ember belép a status termini-be ; a halállal az érdemszerzés ideje lejár. «Ha a fa délre esik, vagy éjszakra, a mely helyre esik, ott marad.» 1 Ez ugyan nem kifejezetten hitágazat, de azért katholikus igazság, theologiai műnyelven : doctrina catholica. Guzmics e tekintetben a theologusoknak ama kis elenyésző kisebbségével tart, akik a halállal az érdemszerzés lezárását nem tartják absolutnak, hanem némi accidentalis érdemek szerzését még mindig lehetségesnek gondolják. 2 Csakhogy ő ebben, azt hisszük, tovább megy s úgy fejezi ki magát, hogy kénytelenek vagyunk lényegbevágó érdemekre s ezek alapján praemium essentiale-ra gondolni. Szerinte az üdvözültek a mennyországban valósággal tökéletesednek, valóságos érdemeket széreznek, a mely érdemek alapján egyre nagyobb boldogságban részesülnek. «Libenter largimur, imo ipsi propugnamus, statum beatorum pro diversa perfectionc diversum esse, in quo ipsi perfecte iusti continuo magis et magis pérficiantur, beatioresque évadant». (Theol. Dogm. III. 88. 1.) «Sancti — az üdvözülteket gondolja — ibunt de virtute in virtutem seu perfectio ipsorum morális perpetua capiet incrementa.» (U. o. 109. 1.) Ugyanez áll a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre is. A purgatórium, mondja Guzmics, nem pusztán a bűn maradványaitól való tisztulás helye, hanem olyan hely, a hol szoros értelemben vett tökéletesedés folyik cum merito, a melyért külön jutalom jár. (U. o. 72—89. 1.) A üdvözültek boldogsága örök, de nem absolute, hanem conditionate. Guzmics t. i. nem úgy fogja fel a dolgot, hogy a próbaidő s az esetleges purgatoriumi tisztulás lejártával Isten megmásítha1 Eccl. 11. 3. 2 V. ö. Heinrich-Gutberlet : Dogmatische Theologie. Münster, 1904. 10. köt., 381—385. 1.
