Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

momenta pondérant ; in qiiibus proin non auctoritas, sed argumenta quaerenda». (Theol. Fund. 410. 1.) Különben, a ki tudja, minő benső és felbonthatatlan a kapcsolat a primátus iurisdictionis és a pápai infallibilitas között, az utóbbi tagadásán olyan theologusnál, a ki az előbbit tagadja, valami nagyon meg sem lepődik. A csalatkozhatatlanság a primátus folyománya, jobban mondva, mint a vatikáni zsinat

1 tanítja, ebben bentfoglaltatik, mert, miként a llorentinum magát kifejezi, a római pápa est omnium Christianorum páter et doctor et ipsi in beato Petro pascendi... universalem Ecclesiam a Domino nostro Jesu Christo plena potestas tradita est.

2 A pápa tehát primátusánál fogva a legfőbb tanító, a ki cum plena potestate tanít, a mi föltételezi, hogy ebben a minőségében ne tévedhessen, mert különben magával rántaná a tévedésbe az egész egyházat. Ámde ez csak a primátus iurisdictionis esetén kapcsolódik így egymásba. Ha tehát valaki ezt a pápától megtagadja, nem igen marad neki más hátra, mint, hiányozván a csalatkozhatatlanság számára a megfelelő alap, ezt a kiváltságot is megtagadni tőle. Visszatekintve arra, a mit Guzmicsról a pápasággal kapcsolatban mondottunk, igazolva látjuk abbeli állításunkat, hogy ez a rész az ő theologiáj áriak legkényesebb oldala. Az eredmény mutatja, hogy a leggyöngébb is. Konstatálhatjuk egyúttal, hogy itt volt benne a legkevesebb eredetiség és önállóság. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy vakon követte használt kedves auctorjainak hasonló szellemű munkáit, bár kétségkívül nekik

3 is volt benne részök, hogy Guzmics tarthatatlan felfogása a primátusról és a pápai csalatkozhatatlanságról kialakult hanem arra gondolunk, hogy theologiai irányzata — majdnem pártállást mondottunk — ezekben a kérdésekben érvényesült a legkövetkezetesebben s nyomta el, vagy — ha ez talán többet fejez ki a kelleténél — szorította háttérbe eredeti, érvényesülésre termett egyéniségét. Az egyházról szóló tannal végezve meg kell emlékeznünk 1 «Ipso autem Apostolico primatu, quem Romanus Pontifex tamquam Petri principis Apostolorum successor in universam Ecclesiam obtinet, supremam quoque magisterii potestatem comprehendi, haec Sancta Sedes semper tenuit, perpetuus Ecclesiae usus comprobat, ipsaque oecumenica Concilia . . declaraverunt.» Cone. Vatic. Sess. IV. De Ecclesia Christi, cap. 4. 2 V. ö. föntebb 208. 1. 4. jegyz. 3 Kivált Obßrthürnek, de Dobmayernek is, bár ez utóbbi a primátus kérdésében tévedései daczára is (i. m., IV. köt., 67—77. 1., 136—147. 1.) hasonlíthatatlanul közelebb jár az igazsághoz, mint Guzmics.