Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

hinni tartozzanak ; ez a jus egyedül a közönséges anyaszentegyházé.» Ugyanaz a tagadás különböző fordulatokban, de mint benső meggyőződés hű megnyilvánulása mindig egy és ugyanazon értelemben számtalanszor megismétlődik nála. A sok nyilatkozatból, a melyet felhozhatnánk, mint a maga nemében classicus álljon itt még a következő: «Sententia, episeopum romanum, qua ecclesiae universalis primatem esse infallibilitatis subiectum, ante sec. quartum decimum inaudita, omnique fundamento destituta est, nec nisi a quibusdam propugnata, quibus for titer ab aliis contradictum est». (Theol. Fund. 344. 1.) A pápai infallibilitas tagadásán kívül nevezetes ebben a néhány szóban az a sommás eljárás, melyben szerzőnk ezt a kérdést részesíti, a mi itt annál jellegzetesebb, mert ezek a szavak Fudamentalisának arról a helyéről valók, a hol a csalatkozhatatlanság alanyáról rendszeresen tárgyal s a pápai csalatkozhatatlanságról mindössze annyit mond, a mennyit idéztünk, egy árva szóval sem többet. Nevezetes továbbá az a körülmény, hogy szerinte a pápai infallibilitásról a XIV. század előtt senki sem beszélt, holott tény az, hogy a benne való hit, lévén ez a tan eminenter gyakorlati értékű, az egész keresztény érában az első időktől kezdve megszámlálhatatlan sokszor érvényesült. Nevezetes végül Guzmics idézett helye azért is, mert itt jegyzetben világosan megmondja, voltaképen micsoda szellem szócsöve. Szavaihoz t. i. csillag alatt ez áll : Bossuet, declaratio cleri gallicani. A febronianismus tehát mint sok egyébben, ebben a pontban is a gallicanismus folytatása volt, s kitűnően értette a módját annak, hogy azokat, a kik zászlaja alá szegődtek, a katholikus theologiai tudomány neki kedvezőtlen forrásaitól s megbizható képviselőitől légmentesen elzárja s még a szemmel látható és kézzelfogható tények iránt is érzéketlenné tegye. így járt Guzmics is. A fától mintha nem látta volna meg az erdőt. A mennyiben pedig mégis tudomást szerzett más theologusok homlokegyenest ellenkező felfogásáról, a febronianismus szellemében dolgozó többi hittudós példájára ennek semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított. Azt tartotta ugyanis, nem különböztetve meg a theologusoknak mint hittudósoknak pusztán tudományosságuk alapján szerzett tekintélyét attól, a melyet valamely tannak egyértelmű tanításával mint a hagyomány tanúi képviselnek: «Sententiae theologorum quanticumque nominis et consensus, tantum valent, quantum rationum ab ipsis adductarum