Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

függésben vannak is a kinyilatkoztatással, az ilyen összefüggés még nem bizonyítja, hogy ezekben a kérdésekben az üdvösség rendje (ordo salutis) igazán érintve van ; a factum dogmaticumnál, lévén az lényege szerint quaestio facti, ugyanaz áll. A szenttéavatásban két kérdést lát : 1) vájjon szentéletű volt-e az illető ? 2) vájjon üdvözült-e? Az első kérdés quaestio facti s emberi documentumokkal, mint történeti tényt kell tárgyalni ; a második az Istenre tartozik s az ő kizárólagos titka. A fegyelmi és rituskérdések nem absolut szükségüek, nem is absolut érvényűek, a körülményekhez képest változnak, már pedig az egyház csalhatatlan Ítélete nem változtatható meg. Látnivaló, hogy itt a febronianismus közvetítette jansenista reminiscentiák Guzmics Ítélőképességét egészen hatalmukba kerítették s így nem értette meg igazában, miről is van szó tulaj donképen. Folyton a kinyilatkoztatás körén kívül eső, változó természetét emlegeti ezeknek a kérdéseknek, a miről az egyház nem beszél ; s következetesen szem elől téveszti a kinyilatkoztatással való oly nagyfokú s oly természetű kapcsolatukat, hogy az egyház, ha ezekben tévedhetne, magát a kinyilatkoztatást sem tudná tévedéstől menten megőrizni. Tehát : vagy, vagy. A depositum fidei megőrzésére s e világ végezetéig minden tévedéstől ment hirdetésére kapott csalatkozhatatlanság az igazság s a lelkek szempontjából egyaránt illuzóriussá válnék, ha ezeknek a szóbanforgó kérdéseknek ürügye alatt az egyház assistentiája mellett csúszhatnának be a tanba olyan tévedések, a melyek aztán a kinyilatkoztatott igazságokban való hitet is szükségképen megingatnák. A kép, a melyet most adtunk, nem volna hű és teljes, ha valamit elhallgatnánk. Guzmics, miként látjuk, az obiectum infallibilitatis secundarium kérdésében merev ellentétbe helyezkedik a katholikus theologiával. De ez nála csak sajnálatos elvi álláspont, gyakorlati következményeit levonni nem merte és nem is akarta. Ügy látszik, érezte, a minek meggyőző erejét az elmélet terén mozogva nem fogta fel, gyakorlatilag mit jelent ennek a tételnek tagadása az egész katholikus hitrendszerre nézve, s bár elvi álláspontját nem adja fel, mégis azt tanítja, hogy vakmerőség volna ilyen nagytekintélyű tanító előtt ezekben a kérdésekben is meg nem hajolni. (U. o. 343. 1.) A csalhatatlanság obiectuma körüli ezen nagy tévedésénéi még sokkal nagyobb az, a melybe a csalhatatlanság alanya (subiectuma) körül esik. Az egyháznak adott csalatkozhatatlanság-