Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

primátusról ex professo beszél, erről a primátusról, ennek tartalmáról közelebbről nyilatkozzék. Szerinte ez az egyházjogba tartozik, ő tehát egyszerűen tovasiklik rajta. Más írásaiban s Fundamentálisának más részeiben elszórtan található nyilatkozatait kell összeszednünk. Ezekből aztán a kép világos, bár katholikus szemnek egy cseppet sem örvendetes : Guzmics elvileg sohasem tagadja a primatust, de szavaiból nyilvánvaló, hogy tisztára Febronius szellemében gondolkozik róla. S mert a febronianismus dogmába ütközik, bármily szívesen írnók le az ellenkezőjét, Guzmics felfogásáról sem mondhatunk mást. így — csak egyetmást említve abból, a mit felhozhatnánk — vallja szerzőnk a concilium supra papam-féle elvet. «Sententia: Papam esse supra concilium generale — eo sensu vera est, quod concilium papa, qua primas ecclesiae, de iure convocet, ei praesideat ; ordinem rerum proponat, et dirigat. Ast eo sensu, ut auetoritas concilii ab auctoritate papae pendeat; ut décréta concilii rescindât ; verbo, quo sensu opposita cogitatur auctoritati concilii auctoritas papae, est paradoxa.» (Theol. Fund. 348. 1.) Magától értetődik tehát, hogy a «közönséges (egyetemes) zsinatnak a pápa is hódoljon». (Egyh. Tár, VI. füz. 61. 1.) Neki persze a konstanczi, sőt még a báseli zsinat is mindenestől egyetemes zsinat. A primátus iurisdictionis érveit nem ismeri ; egyes pápák erre vonatkozó nyilatkozatait, a melyeknek pedig tiszta katholikus értelmök van, félreérti s olyasmit bizonyít velők, a mit ezek egyáltalán nem akarnak mondani. (Theol. Fund. 349. 1.) A pápai hatalmat, a hol lehet, helyesebben: a hol ő gondolja, hogy lehet, megszorítandónak tartja. A püspöki székek betöltésének ügyében pl. legjobbnak véli, ha ezt a jogot az uralkodó gyakorolja. Szerinte ez a legtermészetesebb. A pápai megerősítés szükséges ugyan, de nem oly értelemben, mintha ez adná meg a kinevezettnek a iurisdictiót, hanem csupán «a' lehető visszaélésnek akadályoztatására». (Egyh. Tár, VII. füz. 52. 1.) A pápák részéről a főpapoktól megkívánt esküt félig-meddig Róma túlkapásaiból eredezteti s «erőszakosnak» mondja. (U. o. VI. füz. 48. 1.) Abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy a pápa részéről megindított reformactióhoz a püspökök, illetőleg a particularis egyházak mellett a világi kormányokkal való megegyezés is megkívántatik. (A vallási eggyesülés ideájának... visgáltatása, 64. 1.) Mindamellett azt hiszi, hogy a pápa tényleges jogkörének olyan szellemű s olyan arányú megnyirbálása, a minőt a febronianismus sürget, nem jelenti Krisz-