Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

erkölcsüsége besötétült, elvadult». (Egyh. Tár, III. füz. 41, 42. !.). Ahhoz a légies, minden testiből kivetkőzött kereszténységhez képest, a melynek képe egyoldalú szemlélődés s történeti tények és alakulások nem egyszer téves megítélése következtében Guzmics lelkében kialakult, az egyházban fölöslegesen sok földi vonást talált. Nevezetesen sokalta benne a pápaság központi hatalmát, a melyet több pontban tartalom és eredet szerint is földízűnek érzett. Reformátor a szónak megszokott, akatholikus értelmében nem lett belőle, ettől megóvta őt hite s hiányzott is hozzá a temperamentuma. De szívből csatlakozott a febronianismushoz, mert meg volt győződve egyrészt arról, hogy ezzel kifogástalan katholikus alapon marad ; másrészt arról, hogy ennek eszméi, ha meghódítják a lelkeket, szükségképen átjárják majd az egyházi élet egész erezetét, s akkor maguktól lepattognak az egyházról a ráaggatott kölönczök. Mindez együttvéve pedig Krisztus «tiszta szellemerkölcsi országának» diadalát fogja jelenteni. A részletek közöl különösen két pont ragadja meg Guzmics írásaiban a figyelmünket : az, a mit a pápa primátusáról, továbbá az egyház tanítóhivataláról s ennek keretén belül a pápa csalatkozhatatlanságáról tanít. A katholikus tan szerint az egyház isteni alapítója Péter apostolt egyházának fejévé tette. Szent Péternek ebben a minőségében is utóda a római püspök, a kire a Péternek adott méltóság átszáll, a ki ennek erejénél fogva nem holmi tiszteletbeli elsőséggel, nem is merőben felügyeletet gyakorolva, vagy a minden testületben szükséges irányítás körében mozogva, hanem a Krisztustól szent Péterben neki megadott valódi teljes hatalommal, mint igazi előljáró, a kinek hivatalánál fogva joga van parancsolni és tiltani s szoros engedelmességet követelni, kormányozza az Üdvözítőtől kapott hármas hivatala szerint Krisztus egyházát, kivétel nélkül minden elöljáróját s minden egyszerű tagját.

1 A pápának ezt a főségét primatusndk, még pedig megkülönböztetésül azoktól az elméletektől, a melyek eltérő megokolással ugyan, de mind a pápai hatalom megnyirbálására vagy árnyékhatalommá való lefokozására voltak irányítva, primátus iurisdictionisnak szoktuk nevezni. Hitágazat, hogy Jézus csakugyan alapított ilyen primátus 1 Ign. Ottiger : Theologia Fundamentalis. Friburgi Brisgoviae, 1911. II. kötet, 61—212., 526—821. 1. — Ant. Straub : De Ecclesia Christi. Oeniponte, 1912. I. köt. 335—500., II. köt. 1—164. L