Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

lágnak tökéletes ideája a közönségesség». (Egyh. Tár. I. füz. 65. 1.). Az egyház czélja pedig «csupa szellemerkölcsi, t. i. igazságban szentségre — az erkölcsi tökélynek emberileg lehetős magasságára — emelni fel az embereket, minden kizárás, minden különbség nélkül». (Egyh. Tár, III. füz. 39. 1.) Ezt nem árt tudomásul venni. Guzmics t. i., mint afféle vérbeli idealista, nem számolt kellőleg a többrendbéli nehézségekkel, jelesül az emberi természet kiszámíthatatlan gyöngeségeivel s már itt a földön a bűnbeesés előtti eszményi állapotokat szeretett volna látni. Ez magában véve is érdekes vonás a theologizáló Guzmics lelkéből, jelentősége pedig a mi szemünkben abban áll, hogy ez egyik rugója annak, hogy Guzmics vonzódott minden felé, a mi az egyházi téren újítás formájában javulást igért. Az egyoldalú idealisták színes szemüvegén át nézve a multat és jelent, az egyház életében nem egyszer lát hol igazándi, hol meg képzelt, a pártos történetírás által kipéczézett jelenségeket, a melyek legjobb hite szerint a Krisztus gondolatától eltávolodást jelentenek s mi tagadás benne, nincs túlságosan elragadtatva. «Hogy a' keresztény egyház' alapításával nagy változás történt a' gondolkozás-, kormány- és életmódban, tagadhatatlan, az is bizonyos, hogy a' tiszta, szelid erénynek több szép példái ragyognak le hozzánk a' több százados új, égről a' kereszténység' világából. De másrészről meg kell vallanunk, hogy az irányzott nagy czél közönségesen ,elérve nem volt, elérve most sincs, és kételkedhetünk ha lészen-e valahára? Jézus' szelid szellemű tanítása csakhamar többektől feledve, 's helyébe heves, makacs vetélkedések, czivakodások szöktek be, a' keresztény tanítás' körébe, melyek az egyszerű, gyermeki hitet megrendítették ; a' szeretetet meghütotték. Majd az igazság' belinditmányai mellé, szokszor azoknak tellyes - elmellőztetésiikkel, kültekintetü erőszakos szerek rendelve, mellyek a' tiszta szellemerkölcsi világban idegenek, 's mellyek minél hatalmasbak, annál gyanúsabbá teszik az igazságot. Majd az egyházi tekintethez járult a' világi hatalom, 's a' mit egyházi fenyíték nem tehetett, végrehajtotta a' világi hatalom' vas-karja. Örömest vevé e' segítséget az egyházi kormány, de majd fájdalommal érzé annak súlyát maga ellen is fordítva. Majd meg az egyházi kormány terjeszté ki hatalmát a' világi dolgokra, 's a' helyett, hogy lelkeket, erkölcsi országot igazgatna, világi országokat kezde kormányozni... Adjuk ezekhez a' nőttönnőtt fényűzést, melly templomainkat sem kimélé, 's. melly alatt nyögve gyengül el a' lélek. Innen a' kereszténység' tiszta szelid