Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
canonját épen a Guzmicséhez hasonló tévedések kárhoztatására s èzek ellenében a katholikus tanítás szabatos megállapítására hozta. Ezt a helyet tehát máskép, mint valódi bűn értelmében venni nem lehet. E megfontolás igazsága elöl Guzmics sem zárkózhatott el, épen azért, hogy tanítását fentarthassa, siet más magyarázattal alátámogatni. Ennek lényege az, hogy a concupiscentia magában is bűnös, kárhoztatásra méltó dolog, következőleg az Összhang ő közötte s a tridentinum idézett canonjai között teljes. Annyira belemelegszik ebbe a gondolatba, hogy megfeledkezve arról az álláspontjáról, a melyet előbb az első emberpár eredeti állapotáról s az első bűnnek az ősszülőkre való következményeiről szóltában a concupiscentia dolgában elfoglalt, most egyszerre ezt a concupiscentiát, ennek rossz voltát túlozza. Előbb — nagyon szelíden fejezve ki magunkat — azt sejteti, hogy ez a concupiscentia nem a bűn következménye, a tőle való mentesség az ártatlanság állapotában sem volt Ádám egyik kiváltsága ;. most meg oda concludál, hogy ez a concupiscentia annyira rossz, hogy mint a concupiscentiával megnyomorított lényt Isten nem is teremthette volna az embert. (Theol. Dogm. II. '266. 1.). «Nisus adversus legem moráléra naturalis, per se est malum morale, cuius auctor Deus sanctissimus nullo modo esse potest». (U. o. 218. 1. ; v. ö. még Theol. Fund. 36, 37. 1.). A kimagyarázás azonban elfogadhatatlan, még pedig több okból. Nem is szólva arról a következetlenségről, a melybe Guzmics esik, az okoskodás gerincze, a concupiseentiának ez a forszírozott erkölcsi rosszasága, falsum suppositum. Már fentebb hangsúlyoztuk, hogy ez a concupiscentia magában, in se, még egyáltalán nem egyesíti azokat a jegyeket, a melyek az igazi malum morale-hez, a bűnhöz szükségesek. Következőleg Isten igenis teremthette volna az embert concupiscentiával, mindössze az ebből fakadó nehézségekhez mért eszközökkel, erőkkel kellett volna az embert felszerelnie. De a feltevés leggyengébb oldala mégis az, hogy meg akarván kerülni a tridentinum fent idézett második és harmadik canonját, beleütközik — az ötödikbe. «A ki tagadja, — tanítja a trienti szent zsinat ebben az ötödik canonban — hogy a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, mely a keresztségben közöltetik, az áteredő bűn bűnösségének elengedését eszközli, vagy azt állítja, hogy nem töröltetik el mindaz, a mi igazi és tulaj donképen vett bűn számba megy ; hanem csak levakartatik vagy be nem számíttatik, ki legyen közösítve. Hogy pedig a testi kívánság vagy