Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
kodik is mindenben a theologusok többségének a fenti sorokban röviden ismertetett véleményéhez. Szükséges volt ezeket elörebocsátanunk, hogy Guzmics felfogását kellőleg mérlegelhessük. Ő ugyanis, a theologusok többségének véleményével szakítva, az eredeti bűn lényegét, mivoltát a concupiscentiába helyezi, a propagatio módját pedig abban látja, legalább így gondolta legkönnyebben megmagyarázhatónak, hogy per generationem szülőinktől kapjuk a testet, ez pedig «in germine vitiatum est.» Ezzel a vitiatum corpus-szal való legszorosabb kapcsolat folytán terjed át a lélekre az eredeti bűn. Szerinte «ex história... patet, passim in eo convenire omnes, — a maga auctorjaira czéloz — quiqui peccatum originis non penitus répudiant, hoc peccatum in concupiscentia, seu sensualitatis supra rationem praevalentia, et impotentia hanc plene vincendi, subsistere. Modum vero, quo hoc malum ab uno ad omnes transeat, ut ut per generationem corporis, cui suo in germine vitiato anima arctissime copulatur, optime explicari posse videatur, certo determinari haud posse». (Theol. Dogm. I. 233. 1.) Szent Pál szavait : eramus natura filii irae 1 — úgy érti, hogy «vi generations ab Adam omnes incidimus in statum poenae, quae supponit communem vitiositatem». (U. o. 216. 1.) Ezt a vitiositas-t nem veszi a kegyelemtől való megfosztottságnak, mely a bűn folytán állt elő, hanem romlottságnak, a melynek gyökere a romlott, megmérgezett test. «Est itaque haec vitiositas... morbus quidam animi morális, ex arcto corporis vitiati, et animae nexu resultans». (U. o. 222. 1.) Ezzel a theoriával azonban többrendbéli baj van. Egy az, hogy merev szakítást jelent azzal a felfogással, a melyet az eredeti bűn természetéről a katholikus hittudósok nem ugyan egyhangúlag, de mégis túlnyomó részben vallanak. Az ilyen elkülönülés a többség véleményétől, pláne a mikor, mint az adott esetben is, ez a többségi vélemény az egyház dogmáival a legszebb összhangban van, sőt ezeknek logikai folyománya s kiegészítése s olyannyira a katholikus tanhoz tartozó, hogy a vatikáni zsinaton komolyan szóba került a tridentinum idetartozó határozatainak ily jelentésű dogmával való kiegészítése, 2 semmiesetre sem ajánló levél. Más, ennél hasonlíthatatlanúl nagyobb baj az, hogy Guzmics véleményét sehogysem lehet a tridentinumnak tárgyunkra vonatkozó dogmáival összeegyeztetni. Guzmicsnak eszébe sem jutott ezeket a dogmákat i Ephes. 2, 3. 2 Katschthaler-Kiss, u. o. 43. 47. 1. 13*
