Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

hominis) intellectus vitiatus, nullo praeiudicio». E szavakból úgy a hogy kiolvasható volna az immunitás a concupiscentia, s valamelyes alludálás történik bennök az eximia seientia ajándékára, de mi haszna, a mikor ugyanazon a lapon egyenesen tagadja, hogy az első emberpárnak seientia perfeeta-ja lett volna, a 198. lapon pedig már a bűnbeesés előtti exigua stimuli (concupiscentiae)viről beszél, az immunitás a concupiscentia-t tehát nem tartja olyannak, a mi az első embernek Istentől kapott ajándéka lett volna. A testi halhatatlansággal, a donum immortalitatis corporis-szal szemben azonban mintha nem viselkednék ilyen elutasítólag. Igaz ugyan, hogy névszerint nem sorolja el az első ember nagyszerű kiváltságai között ; igaz az is, hogy erről szólva nem mutatkozik egész következetesnek s nem beszél mindig elég világosan, mindazonáltal azt hisszük, hogy ezt a pontot enyhébben kell megítélni. «Corpore hoc crasso exsui debebat anima, ad feliciores sedes transferenda, Adamo etiam non peceaturo», írja egy helyen. (Theol. Dogrn. I. 208. 1.) Majd ugyanott néhány sorral odább : «Mortis idea nunc communiter mortalibus, plus minus omnibus, horrifica est ob animum terrae adfixum ; adfectibus, et conscientiae stimulis vexatum ; metu iudicis Dei, incertitudine status futuri, anxium ; quae omnia aberant in statu innocentiae, adeo, ut idea mortis, seu potius insensibilis resolutionis partium crassiorum, ho minibus eo in statu constitutis grata, nedum horrifica futura fuisset». Ez nem elég világos, nem elég határozott beszéd, de jogossá teszi azt a feltevést, hogy a halálon nem a léleknek a testtől való elválását, az igazi halált érti, hanem testünknek szellemi, megdicsőült testté való észrevétlen, fájdalomnélküli átalakulását, a mi Ádám bűne nélkül, az eredeti kegyelemállapotban megmaradt embernél okvetlenül megtörtént volna. így persze ez az előjog nincs tagadva s e körül Guzmicsnál csak abban van baj, hogy az első embernek Istentől kapott ajándékait elsorolva, erről mélységesen hallgat. Már eleve közelfekvő a gondolat, hogy a ki az első emberpár eredeti állapotát jóformán az egész vonalon, de kivált, a mi a legnagyobb súlylyal esik a latba, a megszentelő malaszt tekintetében oly tévesen Ítélte meg, aligha látja tisztán Ádám bűnét s e bűn következményeit, a mely az Istentől contemplált állapotot feldúlta. És csakugyan, már e bűn genesisében oly hangot üt meg, a mely a kath. ember fülének szokatlan. így pl. nyilt kérdésnek tartja, vájjon a paradicsomi kisértő kígyó valóban beszélt-e, vagy ez csak az első asszony belső kísértésének élénk leirása, a midőn Éva