Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

A megszentelő malaszt, mint természetfeletti ajándék mellett birtak még több rendbéli, természetök szerint nem szükségképen természetfeletti, de mindenesetre rendkívüli előjogokkal (dona praeternaturalia). Nevezetesen mentek voltak a rendetlen kívánságoktól (immunitás a concupiscentia), nem kellett volna test szerint sem meghalniok (donum immortalitatis corporis), kiváló tudománnyal voltak felruházva (donum scientiae) s ott a paradicsomban rendkívül boldogok is voltak (donum felicitatis). Guzmics természetesen ismerte a tridentinum fenti kijelentését, ismerte az ősszülők eredeti állapotáról szóló egyházi tant egész terjedelmében, hiszen szinte lehetetlen volt nem ismernie; egyik legkedvesebb szerzője, Dobmayer, ezt a kérdést aránylag túlságosan röviden, de jól tárgyalja.

1 Annál meglepőbb tehát, hogy ép e pontban megfoghatatlan tévedésekbe esik. Áz első emberpárról szólva többször említi, hogy homo primus creatus est rectus, creatus est in rectitudine, de ezt a rectitudo-t abban látja, hogy «excellit facultatibus cognoscendi, adpetendi et sentiendi, insignique horum usu, nisi in suis impediuntur functionibus ; vi quarum homo veritatis cognoscendae, virtutis aestimandae et perficiendae, ac ex utraque promanantis purissimae voluptatis percipiendae capax est. Est vero libertate practica ornatus, qua discernât, eligat, aut reciciat». (Theol. Dogm. I. 186. 1.) Vagyis az értelmi, akarati és érzelmi világnak a bűntől meg nem rontott, romlatlan képességei s ezek szabad gyakorlása és a bűnnélküliség -— ez neki a rectitudo, a mely az első embert ékesítette. Azt mondja (u. o. 185. 186. 1.), hogy nem helyes a még meg nem romlott, ártatlan embernél természetes és természetfeletti dotes között, isteni ajándékok között distingválni. Elszámlálva az első ember testi-lelki kiváltságait, a megszentelő malasztról, a mi természetesen a legnagyobb, legfontosabb s legfönségesebb ajándék volt, említést sem tesz, bár egyik-másik, más Összefüggésben használt kifejezése (u. o. 238—245. 1.) reá nézve kedvezőbb értelmezést is megengedne, de a dolgot a szerint kell megítélni, a mint itt beszél, mert itt ex professo tárgyal róla s még sem említi meg. De a dona praeternaturalia-kat sem sorolja el. Később (u. p. 196. 1.), mintha utólag egyet-mást pótolni akarna, ezt írja: «voluntas (primi hominis) immunis erat a vehementi sensualitatis, nullo adhuc vitio excitatae, inlluxu» ; «nullo (primi zésiink folyamán az egyházi határozatok magyar szövegére nézve mindig ez a forrásunk. 1 Dobmaver : Svstema Theologiae Cath., V. köt., 450—454. 11.