Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
likiis álláspontra. Az egészen különben erősen megérzik Jahn hatása. 1 A hagyományról aránylag röviden, de jól, szolid érveléssel, hellyel-közzel megkapó erővel tárgyal. (U. o. 380—399. 1.) Egyre megy, szóval hirdetik-e az apostolok az igét, vagy írásban, mindenképen Isten igéje az. A Szentírást ugyan egyszer-kétszer a kereszténység első kútfejének mondja (pl. A' kath. anyaszentegyház hitbeli tanítása felvilágosítva a' Magyar-Országi Protestánsokhoz, 41. 1.), de ennek nincs semmi jelentősége, csak taktikai fogás, olyan captatio benevolentiae-féle a protestánsokkal szemben ; máshol meg a hagyományt nevezi «a' keresztény tanítás legbővebb és örök forrásának, a' szakadatlanúl tanító egyház raktárának». (Egyb. Tár, XI. füz. jún. foly. 2. 1.) Erre a hagyományra az Írás mellett is szükség van, mert egyrészt a Szentírásban nincs meg minden, másrészt mert az írás a tan igazán általános elterjesztésének nem a legalkalmasabb eszköze (Egyh. Tár, XI. füz. máj. foly. 22—25. 1.) ; végül pedig, mert «nem is a szentírásból egyedül, hanem különösen a szóbeli élőtanításból kell megtudhatnunk, mit micsoda értelemben tanított légyen Jézus». (A vallási eggyesülés ideájának... vizsgáitatása, 47. 1.) A hagyományt tehát kellőképen értékeli. Hogy aztán bizonyításaiban még sem merít belőle oly mértékben, mint várnók, annak igen egyszerű oka van : a protestánsokkal és rationalistákkal lévén dolga első sorban, nem érvelhetett a tradítioval valami nagyon, hiszen ezek a hagyományt úgy sem fogadták el ; itt, a mennyiben tekintélyi bizonyítékokra volt rászorulva, ezek forrásának túlnyomó részben a Szentírásnak kellett lennie. Ezt a kérdést e néhány szóval a szükséghez képest méltatva, az ezután tárgyalásra kerülő dolgoknak megbeszélését a teremtéstörténettel s ezzel kapcsolatban az első emberpár eredeti állapotával kezdhetjük, mert ez az utolsó helyen említett eredeti állapot Guzmics theologiájában meglehetősen nagy szerepet játszik. Az elsőt, a teremtést, épen csak érintjük. Ebből a részből ugyanis alig akad valami, a mi különösebb érdeklődésre tarthatna számot. Mint idevágó s véleményünk szerint itt némi joggal helyet kérő gondolatát szerzőnknek megemlítjük, hogy a teremtéstörténetben erősen affelé hajlik, hogy azt a bizonyos hat napot szószerint, hat huszonnégy órás napnak kell venni. (Theol. Dogm. I., 135. 1.) 1 V. ö. tanulmányunk tavaly közölt részével (315. 1.}.
