Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

naturalismusból fejlődött az elfinomult, az ész nevében ágáló s annak jogait féltő rationalismus, a mely széltében-hosszában úrrá lett a lelkeken s azzal fenyeget, hogy Krisztus kereszténységét megfosztja természetfeletti jellegétől. Mint a supernaturalismus lel­kes hive ez ellen a rationalismus ellen lép sorompóba Guzmics. (Theol. Fund. IV—VI. 1.) Ez az ő igazi terrenuma, itt érzi magát legjobban s munkássága ebből a szempontból a legeredetibb s a legértékesebb. Ez a vezető gondolata, a mely egész hittudományi munkásságán végig vonul, szünet nélkül, még magánügyeinek vég­zése közben is 1 foglalkoztatja. A naturalismus és rationalismus között az «elkülönző vonalat» abban látja, hogy «a' naturalisták mindent mocskolva, az ó testamentomban munkás férfiakat, Mózest a' patriárkhákot és prófétákot csalékony, ravasz és rossz embe­reknek, zsarnokoknak festék; 's csudatéteket és jövendöléseket szemfényvesztő, vakitó műveknek, hazugságoknak kiálták ki ; a' rationalisták ellenben a'személyeket ugyan becsületes, jótékony em­bereknek, a' csudatéteket pedig természet' útján sükerült, erköl­csileg feddhetetlen tetteknek nyilatkoztatták, mellőzve, ezeknél is, azoknál is Istennek közvetlen befolyását.» (Egyh. Tár, XII. füz.jul. foly., 12. 1.). Az új német philosophia behatolva a protestan­tizmus theologiájába, letompította a naturalismus érdességeit s most ezekből a berkekből a rationalismus szelídebb formájában, de annál veszedelmesebben ostromolja a kereszténységet. Való­sággal új, veszedelmes s véleménye szerint utolsó reformatió-félét lát benne. (Egyh. Tár, XI. füz. 36. 1.) Terjedését igen elősegíti a philosophiailag praeparált korszellem, rombolásaiért Kant criticis­musa és a theologiában is ezt követő protestáns hittudósok fele­lősek. Úgy látja, hogy «most már az igazságnak bélyege is meg­változott : hajdankorban . . . még az emberek természetesebbek, egymás iránt jószivüek ugyan, de koránsem annyira simák és hí­zelgők valának, hogy egymás' kedvéért a' fejért feketének 's a' feketét fejérnek mondják. Ma ez másképen vagyon: ma az igaz, mi a' többségnek kedvez, 's a' bölcs, ha valamit a' többség kéje ellen állít és vitat, bohóskodni látszik, 's nevetség' tárgyáva leszen. Hajdan kevéstől sokat tanultak ; kevés volt a' bölcs és nagyszámú a' tanítvány ; ma sok a' bölcs, kevés a' tanítvány, mert ma kevés kivétellel mindnyájan bölcsek vagyunk ; hogy' is ne, a' földerült ész' mindenkinek egyenlőn világító világában? 'S a' tudós, az író, 1 Sörös Pongrácz : Guzmics Izidor apáti naplója, Budapest, 1903. 23. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents