Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

naturalismusból fejlődött az elfinomult, az ész nevében ágáló s annak jogait féltő rationalismus, a mely széltében-hosszában úrrá lett a lelkeken s azzal fenyeget, hogy Krisztus kereszténységét megfosztja természetfeletti jellegétől. Mint a supernaturalismus lelkes hive ez ellen a rationalismus ellen lép sorompóba Guzmics. (Theol. Fund. IV—VI. 1.) Ez az ő igazi terrenuma, itt érzi magát legjobban s munkássága ebből a szempontból a legeredetibb s a legértékesebb. Ez a vezető gondolata, a mely egész hittudományi munkásságán végig vonul, szünet nélkül, még magánügyeinek végzése közben is

1 foglalkoztatja. A naturalismus és rationalismus között az «elkülönző vonalat» abban látja, hogy «a' naturalisták mindent mocskolva, az ó testamentomban munkás férfiakat, Mózest a' patriárkhákot és prófétákot csalékony, ravasz és rossz embereknek, zsarnokoknak festék; 's csudatéteket és jövendöléseket szemfényvesztő, vakitó műveknek, hazugságoknak kiálták ki ; a' rationalisták ellenben a'személyeket ugyan becsületes, jótékony embereknek, a' csudatéteket pedig természet' útján sükerült, erkölcsileg feddhetetlen tetteknek nyilatkoztatták, mellőzve, ezeknél is, azoknál is Istennek közvetlen befolyását.» (Egyh. Tár, XII. füz.jul. foly., 12. 1.). Az új német philosophia behatolva a protestantizmus theologiájába, letompította a naturalismus érdességeit s most ezekből a berkekből a rationalismus szelídebb formájában, de annál veszedelmesebben ostromolja a kereszténységet. Valósággal új, veszedelmes s véleménye szerint utolsó reformatió-félét lát benne. (Egyh. Tár, XI. füz. 36. 1.) Terjedését igen elősegíti a philosophiailag praeparált korszellem, rombolásaiért Kant criticismusa és a theologiában is ezt követő protestáns hittudósok felelősek. Úgy látja, hogy «most már az igazságnak bélyege is megváltozott : hajdankorban . . . még az emberek természetesebbek, egymás iránt jószivüek ugyan, de koránsem annyira simák és hízelgők valának, hogy egymás' kedvéért a' fejért feketének 's a' feketét fejérnek mondják. Ma ez másképen vagyon: ma az igaz, mi a' többségnek kedvez, 's a' bölcs, ha valamit a' többség kéje ellen állít és vitat, bohóskodni látszik, 's nevetség' tárgyáva leszen. Hajdan kevéstől sokat tanultak ; kevés volt a' bölcs és nagyszámú a' tanítvány ; ma sok a' bölcs, kevés a' tanítvány, mert ma kevés kivétellel mindnyájan bölcsek vagyunk ; hogy' is ne, a' földerült ész' mindenkinek egyenlőn világító világában? 'S a' tudós, az író, 1 Sörös Pongrácz : Guzmics Izidor apáti naplója, Budapest, 1903. 23. 1.