Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

Egy kissé közelebbről nézve az itt mondottakat, Guzmics irodalmi hagyatéka számtalan bizonyítékát adja annak a hatásnak, a melyről most beszélünk. Guzmics szemében Kant a philosophus katexochén. Neki Kant a Philosophus (Theol. Fundamentalis, 47. 1.) Akárcsak Szent Tamást hallanók, a mikor Aristotelesről mondja: Philosophus dicit. Kantnak és rendszerének, a philosophiai criticismusnak tudja be érdemül, hogy «az istentagadás, a' kétkedés, a' vastag naturaliszmusz (materialiszmusz) elhallgattattak. Gát vettetett ellenök a' kriticiszmusz által, mellyet nem könnyen dúlnak szét.» (Egyházi Tár, III. füz. 57. 1.). Véleménye szerint — igen helyesen — kora theologusának ismernie kell ezt a kritikai philosophiát; de a mikor azt hiszi, hogy a kanti bölcselet fogalmi készletével, terminológiájával bátran dolgozhatik a kath. hittudós (Theol. Dogmatica, I. 10. 1.), e rendszert nyilvánvalóan túlbecsüli s a belőle háramló károkat egyáltalán nem látja. Pedig amúgy nem mondhatni, hogy Kanttal és bölcseletével szemben elfogult lett volna. Tud különböztetni jótulajdonságai és hibái között, persze a mint ő látja egyiket is, másikat is. «Ez a' philoszophia (Kant philosophiája), írja egy helyütt (Egyh. Tár, XI. füz. jún. foly. 4.1.), szorosan elkülönözött mindent az ismeretek' mezején. 'S az által ugyan, hogy az ész' elveit kiemelte, megalapította, a' folyvást dúló scepticiszmusnak hatalmas gátot vetett, a' speculativa philoszophiának szoros rendszert, erőt és tartalmat, a' practikának pedig méltóságot szerzett, 's ez által a' theologiának is, tekintve ennek természet és észszerű részét, sokat használt; annál érezhetőbben rázta meg annak téteményes, természetfölötti részét, melly egyedül tekinteten nyugvótt. De maga annak szerzője Kant, még a' kijelentést egyenesen nem tagadta, sőt annak szükségét, legalább a' még gyermekemberekre nézve meg is engedte ; annál nagyobb sebet ejte annak egyes hitágazatain, például az eredeti bűn', a' megváltás és megtestesülés' ágazatain». «Kant tagadhatatlanul sokat tön a' tudományos rendszernek megállapítására, a' tapodott ész' jogainak kivivására, a' nagy zavarban elterjedt scepticismus' letorlására. És ezzel kezdődött a' hit' és erkölcs' tudományának tisztulása is. A' győzelem mindkét részrül gyönyörű volt, ott a' deisták és naturalisták, kifosztva kopott fegyvereikből visszavonultak ; itt a' seeptikusok, ki nem állhatván az igazságnak földerült fényét, a' semmiség' országában, mellyből indultak, enyésztek el». (Egyh. Tár, XI. füz. 10, 11. 1.). Az idézett szavakból kiviláglik, miként gondolkozott Guzmics Kantról és rendszeré-