Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

megcselekszi — ha t. i. egyáltalán arra érdemesíti, hogy szót ejtsen róla — jóhiszemű ember csak úgy képes, ha nem ismeri a scholasztikát s erről, a maga ismeretének e téren való elégtelenségéről még csak nem is álmodik. Összes, itt a mi tanulmányunkban számba veendő munkáiban, értekezéseiben és czikkeiben a legmostohábban bánik vele, magát aquinói Szent Tamást is alig kétszer-háromszor említi. Úgy beszél a scholasztikáról, mint azok szoktak, a kik csak holmi szőrszálhasogatással kapcsolatban hallották ezt a szót emlegetni. Természetesen ő is látja, hogy a középkor theologiája egészen összeforrott a scholastica philosophiával s azzal egy szerves egész. De szerinte ez nagy-nagy hiba, a hittudománynak szinte felbecsülhetetlen szerencsétlensége, a melyből jó alig, de annál több kár származott. Úgy gondolja, van valami igazság a protestantizmus ama vádjában, hogy a középkorban a kath. hittudomány Isten irott szavával, a Szentírással nem bánt mindig úgy, mint illett volna. De ennek okai a scholasztikusok, a kik «annak (a Szentírásnak) lelretételével többnyire magok feszes, homályos véleményeiket íltotgatták». (A' katholika anyaszentegyháznak Hitbeli tanítása felvilágosítva a' Magyar Országi Protestánsokhoz, 42. 1.). A szelid Guzmics nála szokatlan hévvel kifakad a scholasztikusok ellen s azzal vádolja őket, hogy subtilis fejtegetéseikkel összebogozzák a kérdéseket s a világos dolgokat is elhomályosítják. (Theologia Dogmatica, I. p. 238—245.). Ezt a gondolatát számtalanszor megismétli, a legkülönfélekép variálja s nem győzi eléggé hangsúlyozni, mennyire itt az ideje, hogy a hittudomány új utakra térjen. Az eddigiekből joggal következtetjük, hogy Guzmics nem ismerte a scholasztikát s épen azért nem is tudott különböztetni e rendszer virágkora és későbbi elfajulásai között. A mit korának az ő szemében tekintély számba menő, e tekintetben tájékozatlan s nem is mindig elfogulatlan nagyságai a scholasztikáról tanítottak, azt mindenestől készpénznek tartotta, az igazi scholasztikát és kései fattyúhajtásait egy kalap alá vette s az egészet meghaladott álláspontnak gondolta. Természetes ilyen körülmények között, hogy Guzmics szomjas lelke, a mely a scholasztikát beiszaposodott, zavaros vizű kútnak tartotta, annál mohóbban fordult más bölcseleti iskolák felé, hogy szükségletét kielégíthesse. Tudjuk, hogy már pesti egyetemi hittanhallgató korában nagy élvezettel olvasta Herdert,

1 s bizonyos, 1 v. ö. tavalyi évkönyvünk 316. lapját.