Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

benső kapcsolatot felfedezni s ezt tanulmányunkban is kiéreztetni, talán még sem volt mindig elkerülhető az, hogy itt-ott — látszólag vagy valóság szerint is — ilyen szerves összefüggés híján ne menjünk át egyik kérdésről a másikra. * * * Az első kérdés, a mely megvilágítást kíván, Guzmics philosophiai elveit illeti. Minő bölcseleti felfogásnak hódolt? Ki után indult, milyen irányzatot követett? Ezek a kérdések minden tudóssal szemben teljes joggal felvethetők, hiszen nincs tudomány, a mely a bölcselettől a szó szoros értelmében függetleníthetné magát. De különösen is helyén valók a theologussal szemben. A szakphilosophuson kívül nincs senki, a ki a maga tudományának mívelése közben oly nagy mértékben s oly gyakran rá volna utalva a philosophiára, mint épen a theologus. Bölcselet nélkül nincs a tudomány nevére méltó theologia, különösen nincsen dogmatika és apologia. Ezekben a mellett, hogy vajmi sok világnézeti kérdésben a theologus állásfoglalása a dolog természete szerint a magáévá tett bölcseleti elvek irányában történik, lépten-nyomon bölcseleti fogalmakkal dolgozunk, bölcseleti tévedések vagy ezek folyományai s gyakorlati következményei ellen hadakozunk, nem is említve azt, hogy a theologia mint tudomány rendszerében, módszerében s egész mivoltában philosophiailag van megalapozva. Roppant fontos tehát Guzmicsnak a philosophiához való viszonya, annyival is inkább, mert hittudományi termelésének zöme a rationalismus ellen, tehát egy bölcseleti eltévelyedés ellen irányul. Itt, Guzmicsnak a philosophiához való viszonyát vizsgálva mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy bár a bölcseletben a theologia, nevezetesen a dogmatika nélkülözhetetlen segédtudományát látja, s írásai ennek következtében tele vannak bölcseleti vonatkozásokkal, a lelke legmélyén nincs túlságosan elragadtatva a philosophiától. A philosophia, mondja, plus minus excentric-a. (Theol. Fundamentatis 433. 1.) Talán az ő korának, általában az újkori philosophiának sok fura jelensége adja neki ezt a kesernyés gondolatot. Mert Guzmics ennek az újkori bölcseletnek eszmekörében mozgott, míg ellenben a scholasticát igen-igen kevéssé ismerte, következőleg értékelni sem tudta. Volt-e alkalma igazi bepillantást nyerni az aristotelesi bölcselet termésköveiből emelt fenséges középkori dóm belsejébe vagy sem, az adatok elégtelensége következtében nem