Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

kes jobbágy (homines singularum portarum domino terre plenum et integrum terragium persolvencium) vagy három pondus ezüstöt, vagy ennyi ezüstöt magában foglaló régi dénárt (ad racionem argenti !) köteles beváltani három pondus új dénárért, vagyis 25 dénárért ; ha a beváltás kezdetétől egy hónapon belül ezt nem tennék, fél fertót kell fizetniök.

1 Természetes, hogy ekkor nincs szó a perpetuitásról. De már a következő esztendőben, hogy elkerülje azt a sok kellemetlenséget, melyek évről-évre előfordultak a pénzbeváltás (kötelezettsége) miatt,

2 elhatározta a király, hogy az e czimen előálló haszon helyett adót, dicát szedett : minden kapu vagyis egész telek után három garast. (Dénárokban ez-akkor huszonegyet tett.) Károly úgy látszik, még egyszer visszatért a régi rendhez. Az 1338. évi szerződésben pl. nyoma sincs a kapuadó szedésének, de annál terhesebb lett a beváltás : ez évben három pondus régi dénárért csak két nehezék újat adtak, a ráfizetés tehát az érték harmada ! A következő évben azután végleg az új, megváltási rendszer mellett döntött a király.

3 Egyszersmind azt is megállapítván, hogy kik fizetik és kik nem a pénzbeváltásnak, tehát a kamara hasznának megváltásából lett kapuk szerint szedett lucrum camerea adót.

4 Igen érdekes bizonysága ennek az a nyugtató. levél, melyen 1 A beváltás idejét az egyes megyék szolgabifáinak előre bejelentették. Erre összehívták a megyegyűlést, melyen három márka bírság terhe alatt köteles volt megjelenni minden nemes, hogy az érsek, a tárnokmester meg a hiteleshely emberének jelenlétében a kamaraispántól vagy ofíicialisaitól átvegyék a király levelében megállapított összeg új pénzt. A nemesek azután szétosztották ezt az egyes falvakban, illetve birtokaikon úgy, ahogy a gyűlésen eleve megállapították. így az egész felügyelőség a nemesekre hárult. Hasonló az eljárás a városokban is. 2 «Quia insolencias, que propter cambium monetarum nostrarum singulis annis eveniebant, volumus evitare, bona deliberacione mediante statuimus, quod diea per totum regnum debeat fieri.» 3 Hogy ez a helyes évszám, következik az 1342. évi szerződések elején említett preteriti, tercii et quarti (annorum) kifejezésből : a régi pénzek közül csak az 1339-től vertek maradtak érvényben és forgalomban : 1338-ról nincs szó. — Természetesen ez sem jelentette azt, hogy tehát a pénzbeváltás, még a kötelező is, minden időre megszűnt: már az is nagy dolog volt, hogy Károly utóda, Nagy Lajos egész életére érvényesnek mondotta ki (usque ad vitám nostram currere debere ordinaverimus) a saját képével díszített összes pénzeket. (Kovachich : Formulae Sollemnes 19.) 4 A szerződések szövege világos választ ad Illés nehézségeire (i. m. ő2—53) a nemesek adómentességét illetőleg. Az 1336. évi szerződés ugyanis