Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

Az új pénz finomsága mellett — 23 karát 9 szemer, tehát majd­nem színarany — súlyos is volt : átlag 3*55 gramm s így csakugyan aliquantulum ponderacior, mint a florenczi átlag 3'53 gramm súlyú, de még finomabb arany. 1 Mivel pedig a külföldi aranyok szintén a flórenczi mintájára készültek, a cseh meg legalább egy ideig teljesen megfelelt a mi pénzünknek, 2 nagyobb nehézségek e téren még külföldön sem voltak; 3 idehaza pedig az aranypénz egysége és egyformasága, valamint nagy értéke miatt a kereskedelemnek nagy könnyebbségére szolgált. Bár meg kell jegyezni azt is, hogy a pénzzé nem vert aranynak — csak úgy mint az ezüstnek — fizetési eszközként való fölhasználása Károly minden tilalma elle­nére tovább is folyt. 4 Az ezüstpénznél már nehezebb a helyzet. Károly király háromféle ezüstpénzt veretett: a régi baná­lisoknak megfelelő dénárokat, kis dénárokat vagy obulusokat és garasokat. A dénárok kétféle typusa nem új : II. Endre uralkodásának második felétől a dénárokat állandóan nagyobb és kisebb példá­nyokban, tehát mint tulajdonképeni dénárokat és mint obulusokat verték. 5 Érdekes, hogy az első szerződésben (1335, akárcsak 1323­ban) csupán a nagyobb dénárokról rendelkezik s ezeket is kicsi­nyeknek mondja (parvos t. i. a garashoz, de egyszersmind a ba­nálishoz képest). De míg az 1323-iki banálisoknál octava volt a combustio, tizenkét év múlva már csak a finomság — igaz, hogy ez azután állandó s a pénzverés alkalmával hetenkint negy­ven dénár, illetve három pondus ötvözet megvizsgálásával (elége­téssel : combustio), esetleg összevetve negyven régi (bécsi) dénárral szigorúan ellenőrzik. Viszont 1335-ben egy márka ezüstötvözet­ből tizennégy pensa vagyis 560 dénárt készítettek, három év 1 Kropf i. m. 242. 2 ü. o. 3 Sőt a magyar (hungerisch) arany nagyon kapós lett, rot, gvvegen, die die wag wol haben (teljes súlyú) a jelzője ; legfeljebb arra ügyelnek, hogy új egyen a kopás és megnyirbálás miatt (guter newer ungrischer guidein). Kováts Ferencz : Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1435—60 közt. Magyar Gazdaság­történeti Szemle 1901. évf. 389. 4 Monumenta Vaticana Hungarica I. 93, 125, 132, 181, 407, 417 stb. ; Anjoukori Okmánytár I. 64: partim in denariis et partim in argento. Fejér: Cod. Dipl. VIII/2. 95—97. 5 Zimmermann Lajos : Árpádházi magyar pénzek (Numizmatikai Közlöny 1904. évf. 39.)

Next

/
Thumbnails
Contents