Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

Az új pénz finomsága mellett — 23 karát 9 szemer, tehát majdnem színarany — súlyos is volt : átlag 3*55 gramm s így csakugyan aliquantulum ponderacior, mint a florenczi átlag 3'53 gramm súlyú, de még finomabb arany.

1 Mivel pedig a külföldi aranyok szintén a flórenczi mintájára készültek, a cseh meg legalább egy ideig teljesen megfelelt a mi pénzünknek,

2 nagyobb nehézségek e téren még külföldön sem voltak;

3 idehaza pedig az aranypénz egysége és egyformasága, valamint nagy értéke miatt a kereskedelemnek nagy könnyebbségére szolgált. Bár meg kell jegyezni azt is, hogy a pénzzé nem vert aranynak — csak úgy mint az ezüstnek — fizetési eszközként való fölhasználása Károly minden tilalma ellenére tovább is folyt.

4 Az ezüstpénznél már nehezebb a helyzet. Károly király háromféle ezüstpénzt veretett: a régi banálisoknak megfelelő dénárokat, kis dénárokat vagy obulusokat és garasokat. A dénárok kétféle typusa nem új : II. Endre uralkodásának második felétől a dénárokat állandóan nagyobb és kisebb példányokban, tehát mint tulajdonképeni dénárokat és mint obulusokat verték.

5 Érdekes, hogy az első szerződésben (1335, akárcsak 1323ban) csupán a nagyobb dénárokról rendelkezik s ezeket is kicsinyeknek mondja (parvos t. i. a garashoz, de egyszersmind a banálishoz képest). De míg az 1323-iki banálisoknál octava volt a combustio, tizenkét év múlva már csak a finomság — igaz, hogy ez azután állandó s a pénzverés alkalmával hetenkint negyven dénár, illetve három pondus ötvözet megvizsgálásával (elégetéssel : combustio), esetleg összevetve negyven régi (bécsi) dénárral szigorúan ellenőrzik. Viszont 1335-ben egy márka ezüstötvözetből tizennégy pensa vagyis 560 dénárt készítettek, három év 1 Kropf i. m. 242. 2 ü. o. 3 Sőt a magyar (hungerisch) arany nagyon kapós lett, rot, gvvegen, die die wag wol haben (teljes súlyú) a jelzője ; legfeljebb arra ügyelnek, hogy új egyen a kopás és megnyirbálás miatt (guter newer ungrischer guidein). Kováts Ferencz : Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1435—60 közt. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1901. évf. 389. 4 Monumenta Vaticana Hungarica I. 93, 125, 132, 181, 407, 417 stb. ; Anjoukori Okmánytár I. 64: partim in denariis et partim in argento. Fejér: Cod. Dipl. VIII/2. 95—97. 5 Zimmermann Lajos : Árpádházi magyar pénzek (Numizmatikai Közlöny 1904. évf. 39.)