Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

vagy rézbányákat fedeznének föl, ezeket egy évig ők bírják az urburával együtt.

1 (Bár az is lehetséges, hogy a király itt csak a vármegyei királyi birtokokon esetleg fölfedezhető bányákra gondolt.) Mivel azonban a későbbi szerződésekből e pont teljesen hiányzik, föltehetjük, hogy Károly király véglegesen is lemondott a bányászat monopoliumának fönntartásáról. A bányászatból befolyó jövedelmet, legalább részben, mindamellett továbbra is biztosította a királyi kamarának. Az urbura, bányabér 2/3-a, mint láttuk, megmaradt. Ez ugyan nem volt nagy : a kiaknázott érezek értékének csak egy nyolezadát tette s ennek is a tizede az esztergomi érseket illette az 1256. évi kiváltságlevél értelmében.

2 Ennél tetemesen többre ment a kiaknázott érezek értéke címén beálló jövedelem, illetve veszteség. Hogy ez a jövedelem legalább részben az idegen kezelésben levő bányákból is befolyjon, arról a király a következőképen gondoskodott : Eltiltotta a termés, pénzzé nem vert aranynak és ezüstnek kivitelét,

3 valamint azt, hogy termés aranyat, ezüstöt fizetésre fölhasználjanak, vele kereskedjenek;

4 hogy pedig a rendelet megkerülésének, kijátszásának is elejét vegye, eltilt minden kereskedőt attól, hogy két márkánál több pénzzel menjen a bányavárosokba : az ilyentől mindenét elkobozzák és még külön is megbüntetik in persona ;

5 ezzel szemben elrendeli, hogy minden nemesfémet a bányavárosokban, illetve királyi városokban fölállított királyi házhoz kell vinni s ott beváltani : ha valaki ezüstjét, aranyát máshová vinné eladásra, beváltásra, ötvözésre (vendere, cambire, comburrere), mindenét elveszik, sőt mint infidelis bűnhődik.

0 A bevál1 Történelmi Tár. 1911. 8., 13. 2 Timon i. m. 227 (Wenzel : Magyarország bányászatának kritikai története. 1880. 19. és kk.) 3 Nullus omnino hominum aurum et argentum in specie extra terminos regni portare debeat. Tört. Tár. 1911. 21. 4 U. o. 19. 5 U. o. 18. A bányavárosok polgárai kötelesek az ilyen kereskedőt följelenteni ; ha valaki nem tenné meg a följelentést, elveszíti mindenét és mint infidelis is bűnhődik (u. o.) 6 U. o. 17—18. Ha a bányavárosokban meg a királyi városokban (homines in montanis et civitatibus), nevezetesen Szomolnokon, Kassán, Bácson, Selmecz- és Bakabányán, Lónyán stb. nem vinnének minden aranyat meg ezüstöt a királyi házakba, a kamara bérlője az élelmet (victualia) zárja el tőlük és Drugeth Villermus nádorispán is kezére tartozik járni, ha valaki mégis be akarná juttatni az élelmet, (u. o.) Bányász : operator metallorum, populi auri, argenti fodine. Anjoukori Okmánytár. III. 603. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 8