Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején. A XIII. század Magyarországa a belső forrongás képét mutatja minden téren, főként az utolsó évtizedekben. A zavart még fokozza a nemzeti dynastiának, a lángeszű államfőkben bővelkedő Árpádháznak kihalása. S a megüresedett trónra jutott Venczel (László) meg Ottó kudarczczal végződő kísérlete szinte csak arra volt jó, hogy elodázza és megnehezítse a kibontakozást. Nagy érdeme, örök dicsősége az Anjou-háznak, hogy e kibontakozást a zavarból, a rend, erő és jólét helyreállítását nemcsak végrehajtotta, hanem czéltudatos újításokkal, tervszerű rendelkezésekkel, intézményekkel és nagypolitikával a magyar birodalmat ismét nagyhatalmassággá, archiregnummá tette. A nagy munkából a megalapozás háládatlan fáradsága, különösen gazdasági téren, I. Károlyra nehezedett. Természetes, hogy uralkodásának első éveiben, az oligarchákkal folytatott harczokban mélyreható reformok még nem létesülhettek, sőt a gazdasági viszonyok alighanem még romlottak is. A királynak pénzre van szüksége s a pénzszerzés legegyszerűbb módja a sajátlagosan lucrum cameraenek, a pénzverésből és pénzváltásból eredő haszonnak nagyobbítása a pénz rontása által. Ennek azonban az lett a következménye, hogy a rossz, a birodalomhoz a király saját szavai szerint is méltatlan pénz (indebita moneta)

1 helyett a nyugati részeken a bécsi pénz, dénár

2 jutott uralomra, az északi részeken a (cseh meg a) lengyel, délen pedig a báni dénárok, banálisok mellett a velenczei jött divatba. A kamara érdekében történt tehát, hogy I. Károly 1323-ban 1 Aujoukori Okmánytár II. 59. 2 Ezt szószerint is kell vennünk, nemcsak a bécsi mintára vert magyar pénzre vonatkoztatva. V. ö. Szekfű Gyula : Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához. Magyar Történelmi Tár 1911. évf. 3. V. ö. Történelmi Tár 1910. évf. 601.