Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés : Agnostos Theos

apostol helyzete, mert csinján kellett bánni e nagy és változatos multat átélt néppel, ha bármilyen kis eredményt is akart elérni. Philosophusok, a kik gyakran szavakba kapaszkodtak, mint Sokrates esetében is, vették körül; minden szavát meg kellett fontolnia. A beszéd bekezdő szavai mutatják,

1 hogy ismerte az athéni nép vallásosságát, sőt tudta, hogy jóindulatuk megnyerésére vallásosságukra kell hivatkozni, a mit mások is ajánlanak az athéni népre vonatkozóan,

2 de maga is meggyőződhetett róla személyes tapasztalása alapján, a mikor alaposan szemügyre vette a várost. Tovább haladva beszédjében azt, a mit mondani akart, az ismeretlen istennek felirattal ellátott oltárhoz kapcsolja, a melyet ő maga látott. A nagyon vallásos atheniek alkalmasint tudták, hogy van-e ilyen oltáruk vagy nincsen. Az apostol hangsúlyozva emeli ki, hogy ezen ismeretlen istent tisztelik, bár nem ismerik és épen ezt akarja nekik hirdetni. Elképzelhető-e, hogy ha nem lett volna az ismeretlen istennek szentelt oltáruk, hanem az apostol vagy maga találta volna ki vagy többesszámú feliratát készakarva egyesszámmá változtatta, tehát meghamisította volna, ott és akkor, a mikor hivatalos személyek jelenlétében kellett tanúságot tennie tanításáról, a philosophusok és a vitatkozásokban felingerült hallgatósága ezt szó nélkül tűrték volna; az a hallgatósága, a mely szószátyárnak nevezte már, a melyet éles dialektikájával meghátrálásra kényszerített, a mely gyanakodva suttogja egymásnak: új istent hirdet, a kiről eddig nem hallottak, a kinek tiszteletét most nem is kívánja országos veszedelem. Eltűrte volna-e a hallgatóság az igazság elferdítését olyan ember részéről, a kit el akart hallgattatni, hiszen azért kívánt tőle hivatalos nyilatkozatot. Pedig volt bátorsága hallgatóinak, a mit hamar meg is mutattak azzal, hogy a mikor az apostol a halottaknak nekik nem tetsző feltámadásáról kezdett beszélni, egyszerűen kitessékelték onnan. Ha tehát mint ellenfelek állottak egymással szemben, feltehető-e, hogy nem ragadtak volna meg minden alkalmat, hogy hallgatásra bírják, a mi nehezen ment, mert az apostol még saját költőikből is idéz állításának támogatására. Ha megengednők is azt, hogy Pál apostol beszédének bekezdő sorait máshonnan vette, a mint Norden állítja (de akkor miért nem beszél több istenről, mint Apollonios), a szándékos ferdítést nehe1 "Avöpe; 'A9-Y]VOÍOI, "xa

xà rcávxa eb; 5s'.ai§a'.jj.ovsaxépoi>;; frswpù) 17, 22. 2 Ugyanígy tesz Philostratos szerint a tyanai Apollonios is és ezt ajánlja JVIenandros rhetor is III. 391, 5. és Norden i. m. 33—34. 11. A pannonhalmi főapáls. főisk. évkönyve. 20