Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

tében 8. §. ; 1 ilyenféle az a gondolat is, hogy minden bizonyosság szemléleti alapú, vagyis minden igazi bizonyosságot a szemléletben lelünk fel s innen kölcsönzünk el s viszünk át más térre. A mig csupán szemlélünk, addig minden tiszta, világos, szilárd és bizonyos. Nem merülnek fel kérdések, kételyek, sem tévedések; nem akarunk, de nem is tudunk tovább menni, megnyugszunk a szemlélésben s kielégít a jelen. A szemlélet önmagának elégséges ; innen van, hogy ami belőle fakad s hozzá hű marad, mint pl. az igazi remekmű, sohasem lehet hamis és sohasem jöhet el az idő, mikor megcáfolják: mert nem véleményt ad, hanem magát a dolgot (u. o. I. köt. 8. §.). Egyszersmind az evidentiával is azonosítani látszik szerzőnk a szemlélést (I. 14. §.), úgy, hogy intuitióját az eddig feltüntetett esetekben, Keyserling szavával élve, inkább visualismusnak mondhatnók, nem igazi intuitionismusnak, mertezen utóbbinak a szemléleti jellegen kívül egyéb jellemző tulajdonságai is vannak. Csak ott, a hol a művészi alkotással hozza párhuzamba Schopenhauer a szemlélés functióját, távolodik el a szemlélés egyszerű fogalmától s ölti fel intuitiója a teremtő synthesis jellegét, melyet a rendszeralkotásban láttunk kidomborodni. Azt mondja ugyanis Schopenhauer, hogy az alkotó philosophusnak szemléletekből kell kiindulni, ha újat, eredetit akar létrehozni. A legtöbb rossz könyv szerinte úgy íródott, hogy szerzője csak gondolkodott, de nem szemlélt ; s épen ez teszi a könyveket unalmasakká. Mert hiszen, a mit az iró gondolt, azt az olvasó maga is ki hüvelyezhette volna, némi fáradsággal, maga is végig gondolhatta volna azt, a ini a tételben benfoglaltan rejlett. Új ismeret, új meglátás csak akkor születik világra, ha a szemlélkezésnek egy pillanatában új oldaláról tudjuk a tárgyat megragadni. A mit aztán az iró ezen egyéni élmény alapján nekünk mondani tud, az mind friss és új és eleven : hiszen a gondolkodás ősforrásából merített. (Welt als Wille etc. II. köt. 7. fej. 78—83. 1.) Minden igazi philosophiai rendszer, minden eredeti ismeret legbensőbb magvát vagy gyökerét valamely szemléleti felfogásban találjuk meg, (Über die vierf. Wurzel des Satzes vom zur. Grunde. 28. §.) s a genie lényege is épen a szemlélő ismeret energiájában s tökéletességében áll (Welt als Wille etc. II. köt. 7. fej., 81. 1.). Mindezek a gondolatok Bergsonban is felújulnak. Bergson is szembeállítja a fogalmi ismerést a szemléletivel, de a két bölcselő közt e tárgyban az a mélyreható külömbség 1 Leipzig, Brockhaus, 1888. kiadás.