Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

contemplatio közvetlenül ragadja meg tárgyát s elemi bizonyossággal, oly bizonyossággal, mely az érzelem erejével s megingathatatlanságával határos (L. Werke, II. 148., 173.; v. ö. Volkelt: Erfahrung und Denken, 192. 1.). Ez teszi az intuitiót igazi, feltétlen ismeréssé. Ezen intuitió-fajban inkább a gondolkozás közvetlen s irrationális volta domborodik ki ; hogy mik azok az ismeret tárgyak, melyekre az intuitio irányul, az nem oly fontos és döntő magának az intuitiónak természetére nézve. Míg más philosophusok, minő például Krause, kiről mindjárt alább esik szó, inkább az intuitiv megismerés tárgyára helyezik a fősúlyt, addig Jacobi inkább az alanyi mineműségét, structuráját fejtegeti. Épen azért tanítványa, Seydel, kire ép oly mértékben hatott Jacobi, mint Schellingre, ebben az irányban viszi tovább mestere intuitiós gondolatait : bővebben elemzi, mit is kell érteni intuition. S ha Seydel tanítását elemezzük, meglepődünk, mily modern gondolat pendül meg nála, az elfelejtett philosophusnál. Azt mondja ugyanis, hogy van az ismerésnek egy területe, melyen nem boldogulunk intellectuális okoskodással, hanem tárgyunkat csak belső utánképzéssel, belső utánteremtéssel ragadhatjuk meg igazán. Például az Isten, az absolutum, Seydel szerint ily belső átélés tárgya (Logik, oder Wissenschaft vom Wissen, 1866. 81., 147., 161. 11.). Ki az, a kinek fel ne tűnnék mindjárt az első pillanatra, mily közel áll ez a gondolat a napjainkban annyira divatos «Einfühlung», beleérzés tanához? Lipps, Volkelt stb. szerint az aesthetikai élményben ragadjuk meg úgy a tárgyat, hogy képzeletünkkel a tárgyba helyezzük magunkat s így belülről megragadva, átéljük. Vagy mit mond Bergson ? Ö is ily belehelyezkedést sürget az objectumba, már nemcsak az aesthetikai élménynél, hanem mindanynyiszor, valahányszor «metaphysikailag», igazán meg akarunk ismerni valamit. Ez a Bergson-féle intuitio. S ime kevesebb genialitással, kisebb, sokkal kisebb iróművészettel a mult század egy elfelejtett, szürke philosophusa már régóta ugyanezt hirdeti, a belső átélés, intuitio tanát. S jóllehet a napjainkban annyira virágzó intuitiv bölcselkedés teljesen függetlenül fejlődött minden előzőjétől, mégis nem haszontalan dolog rámutatni arra a meglepő hasonlóságra, mely sokszor oly közel hozza az intuitiós rendszereket. Lényegükben bizonyára mind megegyeznek egymással. Említettük föntebb Krause intuitiv bölcseletét. Mondottuk, hogy ez a philosophus inkább az intuitio tárgyára helyezi a súlyt s fejtegetéseivel világosan illustrálja azt a tételt, melynek ezt a hosszúra nyúlt történeti ismertetést szenteljük, hogy t. i. az intuitio