Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

ömlik egész gondolkozásán, azonkívül az a nagy szeretet, mellyel felhozza, alkalmazza, halmozza a szemlélés optikai analógiáit a philosophiai megismerésre; valóban Platon pusztán stílusa és gondolkozási módjának képes természete miatt is már «szemléletphilosophus». Ez a tulajdonsága már mintegy kezesség az iránt, hogy Platon, a szemlélésnek, az érzéki ember ezen legelőkelőbb tevékenységének mintájára fogja elképzelni a szellemi tevékenységek legtökéletesebbjét is, azaz meg fogja alkotni az intuitio fogalmát, úgy, a hogy azt a philosophusok annyiszor megalkották: (öntudatosan vagy öntudatlanul) a külső látásnak analógiájára. S csakugyan, ha Platon ismeretelméletét vizsgáljuk, meg fogunk erősödni hitünkben. Könnyű ugyanis felismerni, hogyan sorozza a görög philosophus egymás után s egymás fölé az ismerésnek módjait, egyre tökéletesebb alakjait. Legalsó helyet foglalja el az érzéki ismerés, mely csupán a múló, változó dolgoknak (yéveatç) világában érvényesül; magasabb rendű már a Siávoca, ez fogalmakat alkot s elvont tudományokat (mathematika, physika) ; legértékesebb fokozat az ismeréstevékenységben a vcrjatç, melynek nincs szüksége fogalmakra, sem logikai discursióra, hanem ez az ismerőtevékenység önmagában, egységében, közvetlenül szemléli az ideák világát s megragadja különösen a jó ideáját. Hogy Platon ezekben a tételeiben csakugyan intuitiós philosophiát vall, az kétségtelen. Minden intuitivismus sajátságai közé tartozik ugyanis, mint láttuk, az ismerésfokozatok valamely rendszerének megszerkesztése, élén az intuitiv ismeréssel ; hasonlóképen jellemző rájuk a discursio kizárása is. De Platon intuitivismusát igazán világosan egy szép példából ismerhetjük meg, melyet Platon nekünk ád a Symposionban (210 a) ; itt tűnik ki ugyanis legélesebben az a különbség, a mi a fogalmi, discursiv, analytikus, (vagy bármikép nevezzük is az ismerés fokozatát), tehát tökéletlen ismerés fogalomalkotása s a synthetikus vagy synoptikus, intuitiv fogalomalkotás között Platon rendszerében fennáll. Ebben a párbeszédben a szépről van szó. Sokrates elmondja, hogy szárnyaló vágya a szép után, ifjúkorában először a «szép testekre» irányozta figyelmét; majd látva azt, hogy a szép testek egymással abban közösek, a mit fogalom szerint (érc' eïSeï xaXóv) szépnek mondunk, ráeszmélt az önmagában való szépségnek fogalmára, innen a lélekben megvalósuló szépre, végül arra a szépre, mely a tudásban nyilatkozik. S a kinek szeme előtt így a szépségnek teljessége jelenik meg, az, úgymond Platon, mintegy a szépnek a tengerére jut, az a szépség