Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

ellenkező nézetet, az akosmismust vonja maga után. A világ képzetté, fogalommá, vagy perceptióvá válik — se perceptio Losskij szerint az intuitio. —21. Eszünkbe juthat itt a renaissance-philosophiának ismerettana, mely Losskij-jal épen ellentétes folyamatot tart megismerésnek. Nem érdektelen az intuitio történetének szempontjából, ha Losskij elméletével Patrizzi intuitiós gondolatait egybevetjük. Míg az orosz philosophus szerint az ismerés abban áll, hogy az én hasonít magához mindent, addig Patrizzi, e lángoló phantasiájú természetphilosophus, ki a természetben is, meg az emberben is valami rejtelmes lényt lát, úgy magyarázta az ismerést, mint a szellemnek a tárgyakba való olvadását. Patrizzit az új platonismus befolyásolj a 5 s az értelmi működések ősképét abban a folyamatban ismeri fel, mikor a «Logos», vagyis az értelem kiválik az ősegyből, az istenségből s e származásának tudata arra ösztönzi, hogy amaz egy felé visszaforduljon s azt szemlélje. Ebben az emotionalis szemlélésben van minden értelmi működés eredeti formája. «Ea conversione et se et patrem agnoscit et cognoscit... Intellectio haec intuitus quidam est in patrem . . Haec est propria intellectus operatio . . .per suam esseniiam intueri alia».

1 Es ez, a saját lényével való átömlése a gondolatnak a tárgyba, ez a tökéletes assimilatio, ez «empiria», ez az intuitio az egész renaissance bölcseletében, mint az ismerésnek fö módja szerepel. Még inkább kitűnik ez Gampanella ismerettanából.

2 Sze-^ rinte: «cognoscere est fieri rem cognitam.» A lélek nézése ugyanis, úgymond, nem egyforma a szem nézésével: mert míg a szem a dolgokat képek útján ismeri meg, melyek kívülről kerülnek hozzá, addig a lélek úgy pillantja meg tárgyát, hogy bensőleg azzá lesz. Az intuitiv megismerés tehát benső egyesülés, egygyé olvadás, mely által egy dolog mássá változik át, «intrinsecatio, per quam unum fit aliud.» Az öntudat, mely a tárgyakat megismeri, mintegy elmerül bennük s ezzel elveszít mintegy magából valamit, lényegének egy részét, mely amazokba foly át; csak, ha Istent szemléli, nyeri vissza teljes létét s válik tökéletessé ismerése. Ugyanez a gondolat merül fel Spinozánál, de nemcsak felmerül, nála középponti jelentőségűvé válik. Ezzel azonban már a metaphysikába léptünk át,

3 ámbár az eddigi gondolatok az 1 V. ö Cassirer, Das Erkenntnisproblem. I. 239. 1. s U. o. 240 k. 1. és II. 79. 3 Érdekes, bogy Hegel gondolatai és Schellingéi is, mennyire közel állnak