Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
ben eltűnik a subjectiv s a transcendens világ különbsége, nincs egyéb, csak subjectiv világ. Hisz mindent azáltal, hogy ismerettárgy gyá teszszük, egyszersmind alanyivá változtatunk át s a tárgyit, mint ilyent, nincs hatalmunkban megismerni (conscientialismus). E tan arra vezeti Losskijt, hogy tagadja az Én zárt egységét s az Én és nem-Én teljes egységét hirdesse. Ez az egység hasonlatos ahhoz, mely magában az Énben áll fenn az egyes lelki folyamatok között (e folyamatok ugyanis célos sorokba illeszkednek). Ennek következtében ép úgy közvetetlenül adva van a külső világ alanyiságunk számára, mint akármely folyamat belső életünkben. E közvetlen tudatosulása az u. n. «külső» világnak: intuitio (70—80). Ebből a tételből következik Losskij felfogása szerint az intuitivismus nagy előnye minden más ismeretelmélet felett. Tagadhatatlan, hogy minden ismerettan, a Kanté épúgy, mint Aristotelesé és másoké, abból indult ki, hogy ismerésünk alanyi folyamatát és az ismerés tárgyát egymástól nagy távolság választja el s minden nehézség abból eredt, hogy ki kellett mutatni, miképen olvad bele a tárgy az ismerő alanyba, — miképen válik ontologikus tárgyból ismerettárgyá, Ding an sich-ből Ding für uns-sá. Losskij intuitivismusa gyökerében fogja meg s akarja megoldani a problémát: egyszerűen tagadja az alany és tárgy közti távolságot, azaz a kettőnek egymástól való függetlenségét ; az alany nem tükrözi a valóságot, hanem az alany maga az egész, absolut valóság. «Mikor az intuitivismus azt állítja, hogy az ismeret nem kópiája, symboluma a valóságnak, nem csupán jelenség az ismerő alanyban, hanem maga a valóság, maga az élet,.. . akkor megszünteti egyszersmind az ismeret s a lét ellentétét, anélkül, hogy a lét jogait a legkevésbbé is korlátozná (342) ;» az ismerésfolyamat ugyanis valóságos, reális lét, ontologikus valami ; sőt ezenfelül az ismeretprocessus szüli is a létet, mely benne, mint teremtő folyamatban áll elő (345). Ebből az elméletből bennünket most csupán az intuitívnak feltüntetett mozzanat érdekel. Hogy az immanentismus valójában oly logikai constructio, mely a legelemibb tapasztalással (pl. hogy az érzetek s a képzetek intenzitása között nagy különbség van) sem egyeztethető össze, az világos. Ennek a hibás rendszernek a nervusa pedig az intuitio; rajta nyugszik az egész ismeretvilág s az intuitio erejében tagadja Losskij, a külső és belső világ közötti különbséget; az a kérdés tehát, miben áll Losskij ezen intuitiója? Valamint Volkeltnél, úgy itt is világos, hogy a legmélyebb valója