Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Bergson «sympathikus» bölcseletéhez. Szerinte az igazság és bizo­nyosság elérését számunkra nem az elmei discursus biztosítja, hanem az ösztön, mely a világ belső rendjével, a kosmos törvény­szerűségével azonos, mely átáramolva belénk, az emberben is tevékeny, mely irányítja az okoskodó reflexió menetét s annak ered­ményeihez jut, a nélkül, hogy elvonna, következtetne, okoskodnék. «Instinctus naturalis prima, discursus ultima est facultatum, quae gradatim... sese ad obiecta explicans, notiones discursus ubique anticipate 1 Ez a természetes ösztön szüli bennünk az észelveket, melyeknek evidens tudomásulvétele nem más, mint az intuitio. «The truth of them is seen, nulla interposita mora», mondja Bain* az ő álláspontjukból. Herbart, Brentano, Allïhn és mások az evidentia és intuitio kifejezéseit vegyesen használják, ugyanazon értelmet tulajdonítva mindkettőnek. — 19. Az intuitiót mindeddig úgy fogtuk fel, mint az eviden­tiának vagy bizonyosságnak egyszerű subjectiv megtapasztalását, intuitiv ismeret pedig az ilyen alanyi élményekkel egybekapcsolt ismeret. Sajátos problémák állanak elő akkor, ha az ilyen intuitió­nak logikai jelentését vesszük vizsgálat alá, vagyis, ha nem mint az alanyi ismeretek egyik alanyi mozzanata tűnik fel az intuitio, hanem mint logikai tényező, mint a nem-subjectiv igazságnak és érvényességnek a forrása. A logikus ugyanis első sorban bármily ismeret logikai értékességére irányítja tekintetét; nem foglalkozik azzal, hogy miképen jött létre az ismeret psychologiailag s minő alanyi hatá­rozmányai vannak. Ellenkezőleg, minden ismerésben az alanytól független, a tárgyi, a «tiszta érvényességi» mozzanatok érdeklik s épen azért szeret teljesen elvonatkozni attól a ténytől, hogy bár­mely igazság valamely térben és időben határolt individuális tudatban jelentkezik. Az igazi logikusok ebben a gondos és aggo­dalmas szétválasztásban néha annyira mennek, hogy az igazsá­goknak önálló, független létet biztosítanak, egymás közt automatikus törvényszerűséggel lefolyó viszonyokat állapítanak meg az igaz­ságok «birodalmában» és ez az ország autonom, — az igazságok­nak (Wahrheit an sich) külön álló, ideális világuk van («Drittes Reich»). A logika legújabb kori fejlődése teljesen ebben az irányban 1 De veritate etc. (London 1633. 60. 1.), v. ö. Cassirer, Das Erkenntnis­problem II. (VI. Aufl. Berlin 1911) 205. 1. 2 Bain, Mental and Moral Science. Appendix. 52. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents