Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

terhétől. Muzsika is volt s midőn biró uram egészségünkért ivott, kívül a csőszök salvét adtak s a mozsarakat is elperzselték. Táncz kerekedvén, a korosbak méltóságos lassúsággal lejték a palotást; az ifjak pedig nagy tripudatióval sorba is, váltva is, a gombostű-, gyertyás-, dobogó-, sövény-, cziczka-, farkas-, medve-, barát-, vánkos- és csörgő- vagy lapoczkatánczot ; végre mindnyájan derűreborúra járták a hajnalt. Verset is írtak lakodalmamra, olvasd: Tollagi Jónásnak kedves hitvesével Szentelem én e dalt, Múzsám kegyelmével. Szerelem ! Szerelem ! éltünk éltetője ! Általad varratik a szűz fejkötője !... Te kötötted össze Rózsájával Jónást, És nekünk szereztél ily derék áldomást ; Tág torokkal légy hát dicsérve mindenkor, Éljen az új pár! ezt óhajtja a kántor. Ennek az embernek — jegyzi meg maga Tollagi Jónás, a kántorra czélozva — volna talentuma; de Múzsája a világért sem mozdul, ha kancsó nem áll előtte. Az egész ünnepen leginkább kimutatta magát mézeskalácsos kománk; ő két fehéren öltözött leányka által egy szörnyű nagy lobogó szivet küldött marczipánból, mint symbolumát a hív szerelemnek.» Az idézett részletben néprajzi szempontból is érdekes a régi magyar tánczfajok fölsorolása, a melyeknek közelebbi meghatározásával épen egyik rendtársam : Réthei Prikkel Marián, esztergomi benczés tanár tüzetesen foglalkozott egy tanulmányában. Szintúgy érdekes a részben régies kártyajátékok fölsorolása. Ezt ott találjuk, midőn a feleségére féltékenykedő Tollagi Jónás a kántorhoz megy estére, de csak azért, hogy Rózájának alkalmat adjon a hazulról való távozásra. «Voltam — úgymond Tollagi — a kántornál, hol több felekezetben kártyáztak ki dióra, ki márjást, ki vojtát, ki filkót, ki oplitánt s ezt megunván, ki durnit, ki kopkát, ki putát, ki harminczegyet, ki czapárit. Ez engem mind nem vidíthatott fel. Egy huszár strázsamester ostáblával is kinált, de minthogy az koczkával esik s az én házasságom által úgyis minden nyugodalmamat clkoczkázván, mindenféle koczkajátéktól cordicitus iszonyodom, nem fogadtam el meghívását, hanem nyolcz és kilencz óra között a kert alá bujdostam». Folytatólag azután el van mondva, hogy a féltékeny Tollagi Jónás feleségére rálesni akarván, beleesik egy farkasverembe s csak akkor eszmél föl, midőn egy borzas állat ugatni kezd, melyben saját komondorukra ismer rá. CsakA pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 26